Adam Biro - Lővei Pál szerk.: Biró József emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1991)

Előszó (Pusztai László)

ELŐSZÓ E kiállítás bemutatása alkalmából valaki visszatért — ha nem is szűkebb hazájába, Nagyváradra, de legalább — Budapestre. A neves művészettörténész, műemlékvédő, művészeti publicista, festőművész életművének bemutatása az Országos Műemléki Felügyelőség dísztermében nemcsak megtiszteltetés, de kötelesség is az intézet számára. Kötelesség azért, mert Biró József leírásai, adatgyűjtései ma is alapvető forrásként szolgálnak a műemlékvédelmi szakemberek számára Erdély barokk és klasszicista építészeti emlékeinek megismeréséhez. Építészet- és művészettörténeti összefoglalásai — „Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei" (1932), ,,A kolozsvári Szent Mihály templom barokk emlékei" (1934), ,,Erdély művészete" (1941), „Erdélyi kastélyok" (1943) — fontosságban Kós Károly és Debreczeni László építészettörténeti adatgyűjtéseihez mérhetők. Kortársa volt azoknak a szakembereknek — nevezetesen Zádor Annának, Kapossy Jánosnak, Révhelyi Elemérnek —, akik mint a „Hekler-iskola" tanítványai kezdték vizsgálni a magyarországi barokk és klasszicizmus építészetét és művészetét. Biró József pályája elején — mint azt a kiállításon bemutatott művei is bizonyítják — festészettel is foglalkozott. A fiatalkori nagybányai benyomások — Thorma János és Réti István hatása — nem múltak el nyomtalanul, egész életművére maradandóan rányomták bélyegüket. Korai halála — hiszen mindössze 38 évet élt — nagy veszteség a magyar művészettörténet-írás és műemlékvédelem számára. Az Országos Műemléki Felügyelőség és a hozzátartozók által rendezett kiállítás szeretne hozzájárulni Biró József emlékének megőrzéséhez. Pusztai László