Plank Ibolya: Hollenzer László (1870-?) műemléki fotográfus emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1990)
Hollenzer László műemléki és művészi fotográfus
Hollenzer László műemléki és művészeti A Magyar Fényképészek Országos Szövetségének lapja A fény, 1914. februári számában így ír a műemléki épületfotózást elkötelezetten és magas szakmai szinten művelő tagjáról: „...Múlt hó 20-án tartotta Hollenczer László a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének elnöke, az Országos Iparegyesület dísztermében „Fotográfia a tudamány és az ipar szolgálatában" című sorozatos előadásának első részét. Mint szokatlan tünetet, örömmel regisztráljuk, hogy Hollenczer előadásán a budapesti kar társak olyan nagy számban jelentek meg amint az még csak igen ritkán láthattuk... Hollenczer azzal kezdte előadását, hogy felvetette a képesítés kérdésének fontosságát és kérte ehhez a karlársak együttműködését. Hogy a komoly szakképzettség milyen elengedhetetlen feltétele éppen ennek a pályának, azt tulajdonképpeni előadásában nemcsak szóval, hanem rengeteg számú felvételeinek bemutatásával igazolta. Olyan felvételek voltak ezek, melyeket csak egy sokat tapasztalt és rutinos tecnikájú fényképész tudhat sikeresen megoldani, ki mindezen jó tulajdonságok mellett még a szükséges türelemmel is rendelkezik. Hollenczer ugyanis szenvedélyes műemlékfotográfus. Olyan szenvedélye ez neki, mint másnak a kártya vagy lóverseny. Tudja, hogy sok pénzébe kerül neki, de nem tud leszokni róla. Legszívesebben olyan témákat keres, melyek lefényképezése sok nehézségbe ütközik; és minél több az akadály, annál nagyobb szeretettel és lelkesedéssel indul munkájára. így pl. rendkívül érdekes felvételeket vonultatott fel, melyeket sötét, földalatti helyiségekben exponált. Ezekhez a felvételekhez azonban nem magnéziumot használt, hanem egy egyszerű kis petróleumlámpa vagy gyertya fény mellett exponált. Estétől reggelig mindössze két felvételt tudott ily módszer szerint kiexponálni, de az eredmény egyenesen meglepő. Ezeken a képeken nem láthatók a magnéziumfelvételek krétás fehérjei, bántó vetített árnyékai és szurkos mélységei. Hollenczer e gyengefényű felvételei finomak, lágyak és kiegyenlített világításúak, melyek egyáltalában nem különböznek a nappali fény mellett exponáltaktól. Ezzel szemben világos, hogy az ilyen f elvételek honoráriuma sehogy sem állhat arányban a rájuk fordított idővel és fáradtsággal. Amint azonban már említettük éppen az ilyen problémák megoldására szenteli Hollenczer legszívesebben tehetsége javát ás ha ő nem is látja hasznát nekik, a magyar műemlékek megörökítése ügyének annál nagyobb nyereség az ő munkája..." Kapcsolódjunk ezekhez a 80 éves sorokhoz, és kíséreljük meg bemutatni Hollenzer László műszaki és művészi fényképészt, a „Műemlékek Országos Bizottság szállítója"-!. Ennek érdekében nem csupán a Bizottságon belüli tevékenységét érdemes összefoglalni, hanem — amennyiben a források engedik — pályáját és annak állomásait is. fotográfus