Plank Ibolya: Hollenzer László (1870-?) műemléki fotográfus emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1990)

Hollenzer László műemléki és művészi fotográfus

kumentumszerűen jelzi a változásokat. A Monarchia felbomlásával és az ország értékes területeinek elcsatolásával a Bizottság elveszítette tényleges munkaterületeinek jó részét, és a helyreállítási, kivitelezési és az ezekkel járó új fényképi és rajzi felvételek készítése gyakorlatilag megszűnt. Az 1919-ben feloszlatott és átszervezett, majd ismét a régi rendre visszaállított Bizottság beszerzési forrásai 1931-ig az ajándékozásokra, hagyatékokra, reprodukciók készíttetésére és azok sokszorosítására szorítkoztak. Soha ennyi MOB előadásról, diavetítésről nem tudósítottak a források, amikhez Hollenzer is több ízben szállított diapozitiveket. A fényképész még a háborús években több várat örökített meg a Délvidéken, melyek 18x24 cm-es üveglemezek formájában bekerültek a gyűjteménybe. Neve 1918 után nem került említésre a MOB forrásokban azokban az években, amelyekben a Bizottság is alig működött ( 1921,1924—25, 1927). Az anyagi lehetőségeikben is korlátozott Bizottság számára új felvételeket ő sem készített, 1926 és 1929 között korábbi lemezeit ajánlja föl megvételre. 1921-ben újból szervezkedni kezdenek a fényképészek, megalakul a Budapesti Fényképészek Ipartestülete. Lapjuk a Magyar Fotográfia ismét felveti a korábban félbehagyott, a fényképész ipart érintő kérdéseket. A nemzetgazdasági „stabilizációja" és mérsékelt fellendülése nem sokat javított a fényképészek helyzetén. A MFOSZ-nek 1926. évi pénztári jelentése szerint „...az egyesületnek ma semmi vagyona sincsen, mert a Magyar Általános Hitelbankban és a M. Kir. Postatakarékpénztárban az 1914. évben elhelyezett összegek teljesen elveszítették értéküket..." A Monarchia széthullásával a fényét vesztett Budapesten megszűnt a régi üzleti élet, a régi vásárlók és megrendelők jó része saját maga és családtagjaik megörökítése helyett megélhetési gondokkal küzdöttek, így a fényképi üzlet továbbra is pangott. Az 1920-as évekre a fényképészipar is súlyos válságba került a növekvő árak, de elsősorban a létalapjukat jelentő vevők visszavonulása miatt. 1925-ben a Budapesti Fényképészek Ipartestülete megrendezte az I. Országos Fényképészeti Kongreszszust. Mivel a háborús események 12 évre megakasztották az oszágos szövetség munkáját, így annak újjászervezése is napirendre kerül t. Régi elnöke Hollenzer is jelen volt a kongresszuson „A fotográfiát illető szerzői jog védelme" című előadásával. 1914-től 1932-ig a Szerzői Jogi Szakértő Bizottság tagjaként is működött. Az egy évvel későbbi II. kongresszus a gazdasági helyzet következményeivel kímélten foglalkozott, mellyel kapcsolatban Hollenzer megállapította, hogy a fényképek ára napról napra lejjebb megy „...és ma már nem ritka jelenség az ún. ingyen fotografálás sem..." A magyar fényképészek „erkölcsi bíróságának" felállítását javasolta saját berkeiken belül. Köztudomásúvá vált, hogy a közeljövében az ipari műhelyek és üzletek bérleti árai felszabadulnak, és a háziurak korlátlan jogaikat gyakorolhatnak. A kongresszus kérte a kormányt, hogy a hosszabb idő óta bérelt műhelyek vagy üzlethelyiségek felmondását ne engedélyezze, és egyéb esetekben is korlátozza a bérleti díjak emelését. Ez csak óhaj maradt, s az üzletbezárásokon és a növekvő házbéreken nem változtatott. Pályájának vége A romló gazdasági helyzet és a hazánkon is végigsöprő világgazdasági válság 1928-ban Hollenzer László fényképészt is adddigi egzisztenciális helyzetének föladására kényszerítette. Valószínűleg anyagi okokból, föladja belvárosi műtermét, és egy szerényebb és olcsóbb környékre, a Horthy Miklós ú tra — mai Bartók Béla út-