Plank Ibolya: Hollenzer László (1870-?) műemléki fotográfus emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1990)

Hollenzer László műemléki és művészi fotográfus

költözik. Az 1920-évek végén a Szövetségben a közügyek terén már alig működött, és 1929-ben nagy elfoglaltságára való hivatkozással levélben mond le előljárósági tagságáról is. A testületet a válság éveiben a békétlenségek, torzsalkodások jellemezték, kifelé pedig az anyagi terrmészetű kérések halmozódása. Nyíl t levélben kérik pl. Wekerle Sándor pénzügyminisztertől a kisipari hitelek sürgős felemelkedését, követelik a kisebb műtermek tagdíjainak revizíó alá vételét, és ha szükséges annak leszállítását. A századeleji békeidők tehát végleg elmúltak, a tudományos felolvasások, a táncünnepségek helyett az égető megélhetési küzdelmek, a válság túlélésének gondjai maradtak csak. Az 50 év körüli Hollenzer ezekben az években romló életkörülményei ellenére teljes erővel folytatja szakmai tevékenységét, és 1925-ben a Kézművesek I. Országos Kiállításán bemutatott képeit így méltatják: Hollenzer László gazdag képsorozattal bizonyítja, hogy a fototechnika biztos szemű és kezű mestere. A legnehezebb felvéteti problémák kitűnő megoldásai mellett tudományos célokra készült exakt munkákat és... igen fimon arcképeket is látunk..." 1928-ban önálló életmű kiállítást rendezett Budapesten abból az. alkalomból, hogy 25 éve fennálló műtermét a Klotild palotából a Horthy Miklós 34. sz. alá helyezte. A Magyar Fotográfia külön is ismerteti az eseményt..." a több mint 10000 képet tartamazó hatalmas gyűjtemény két fő csoportra van osztva, és pedig portrék és műemlékek. A portrék csoportjában közéleti nagyságaink majdnem teljes számban feltalálhatók.míg a műemléki részben Nagymagyarország minden vidéke megelevenedik előttünk. A rendkívül praktikusan és kifinomult ízléssel összállított anyag dokumentuma annak az óriási munkának, amelyet Hollenzer kartársunk a művészi fényképezés terén kifejtett és amellyel a fényképezés módszereit továbbfejlesztette. A kiállítás megrendezésének alkalmából érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy Hollenzer László kollégánk most ünnepli a fényképészeti szakmában eltöltött munkásságának 40 esztendős évfordulóját is, amennyiben 1888-ban kezdte tanulni a fényképészetet Ellinger udvari fényképész műtermében. Tíz évvel később már kiállítást rendez és röviddel utána rendkívüli megtiszteltetés éri: a műemléki bizottságának fényképésze lett. Portré fényképeivel Párizsban elnyerte a Grand Prix-t, míg a milleneumi kiállításon első díjat nyert. Úttörő kísérleteinek folytatásához állami ösztöndíjban is részesült. Szakmai érdemeinek elismeréséül 1914 óta tagja a Szerzőjogi Bizoíságnak, míg 1925-ben legfelsőbb kormányzói elismerésben is részerült..." Hollenzer László életpályáját ettől fogva szem elől vesztettük. A legutolsó MOB iktatókönyvi bejegyzés rá vonatkozóan 1934-ből való, amikor is korábban készült üvegnegatívjait adja el a MOB-nak. Hivatását éskifogyhatatlan vállalkozó szellemét az 1940-es és 50-es évek egyik kitűnő műszaki fotósa, Hollenzer Béla — valószínűleg a fia — vitte tovább. Hollenzer László művészi és műszaki fényképész a múlt század utolsó éveiben kezdte pályáját, és a fényképezés általánossá válásának idején fejezte be. Tevékenységének kezdetekor a hivatásos fényképészek többsége arckép és csoportfelvételek készítéséből él, melybe Hollenzer is kénytelen volt bekapcsolódni a párizsi világkiállítás munkapályázatának elvesztése után. A Hollenzer és Okos jelzéssel ellátott műtermi képek nem különböznek koruk többi képeitől. Festett hátterek, természeti környezeteket —várrom, rózsalugas, folyó stb. — utánzó drapériák elé, színpadszerű emelvényre állította alakjait. Az ünnepi ruhát megrendelők idea-