A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - NÉMETH Györgyi: Nagyipari létesítmények műemlékvédelme

tőnek az látszik, ha az ipar saját belső összefüggéseiből kiindulva próbáljuk meghatározni a védelemre érdemes emlékek körét. A technológia középpontba helyezésével azt is elérhetjük, hogy a megvédendő emlék ne nehezen értelmezhető legyen a nagyközönség számára, hanem a termelésben elfoglalt eredeti helyét, kapcsolatrendszerét lehetőség szerint megtartva. Az ipari építészet összetettségének bemutatására, az egyik legjobb példa a vaskohászati komplexumok létesítményeinek vizsgálata a technológia szem előtt tartásával. A teljes vaskohászati vertikum kiindulópontja a nyersvasgyártás, melyhez még ma is szükséges a nagyolvasztó. A nagyolvasztó technológiai berendezés olyan föld alatti építményekkel kiegészítve mint a koksz és az érc tárolására szolgáló bunkerek, valamint a nehezen meghatározható jellegű rézsű és a szállítószalag a koksz vasúti kocsikból bunkerekbe való átjuttatására. A nagyolvasztótelep jellegzetes képét a technológiai berendezések - a léghevítő és gáztisztító - adják. Ugyancsak elválaszthatatlan a nagyolvasztótól az öntőcsarnok, amely viszont egyértelműen épületnek tekinthető. A nyersvas feldolgozásának többféle módja lehetséges. A nagyolvasztó mellé telepített folyamatos öntőmű technológiai berendezés, a vasöntöde azonban üzemcsarnok, melyben különféle kemencék és homokoló berendezések segítéségvel végzik az öntést. Miután az öntöttvas használata mind a köznapi életben, mind az ipari termelésben visszaszorult, a vas útjának következő fázisa a finomítás, az acélgyártás. Az acélgyártás az üzemcsarnokban elhelyezett konvertereket és ezek kiszolgáló berendezéseit igényelte. A Siemens-Martin eljárás mintegy százévnyi alkalmazás után a közelmúltban vált végleg korszerűtlenné. Az elektroacélművek is üzemcsarnokok, bár kinézetük és elrendezésük az eltérő technológiából következően másféle. Félkész és késztermékek készítésére szolgálnak az acélöntődék és a különféle minőségű áruk előállítására szolgáló hengerművek. Ezeket is üzemcsarnokokban helyezik el, amelyek többhajósak, a termék előállításán túl helyet adva a kikészítésnek és az elszállítandó áruknak is. Üzemcsarnokban működnek a kovácsolóműhelyek is, de egészen másfajta épületek is találhatók a vaskohászati komplexumok területén. E gyáróriások általában maguk gondoskodnak energiaellátásukról, amelyhez erőműveket emeltek benne kazánházzal és gépházzal. A villamosenergiát a gyár területén transzformátorállomásokon keresztül továbbították. A sűrített levegőt kompresszorgépházakban állították elő, a vízellátásról a vízműtelepek gondoskodtak, ahol a berendezések egy részét speciálisan kialakított épületekben találjuk. Mind a kohók, mind az energiahálózat igényelte hűtővizet, ezért tartoznak a vaskohászati üzemek állandó tartozékai közé a betonból emelt hatalmas hűtőtornyok. Az ipari víz tisztítását a Dorr ülepítők végzik. A számos kemence a kohászati technológiából következően saját tűzállótéglagyár fenntartását is megkívánta, amelyben más-más épületforma szolgált az alagútkemence és a Hoffmann típusú körkemence elhelyezésére, nem is beszélve a keverőüzemekről, valamint a szárítószínek változatos fajtáiról. A hatalmas kiterjedésű üzemekben a nagy mennyiségű nyersanyag és késztermék szállítása többnyire vasúton történt, s így saját pályaudvart és több kis állomásépületet, áruraktárat is találhatunk az üzemcsarnokok mellett. Az ipari használatból következik, hogy a gyári pályaudvaron olajlefejtő berendezések is vannak, a gyár területén pedig csarnokszerű mozdonyjavító műhelyek. A hagyományos gyárkép elengedhetetlen tartozéka a gyárkémény, amelyből a kohászati üzemekben különösen sok és sokféle található. A középületszerű irodaépületekben, a gyárrrészlegek, illetve az egész gyár irányítását végzik. A munkások öltzőit, fürdőit tartalmazó ún. szociális épületeken kívül vannak oktatási és kulturális célú épületek is. A korszerű gyár elképzelhetetlen saját laboratórium nélkül, amelyet szintén külön e célra épített épületben helyeztek el. A gyár azonban nem ért véget a gyárkerítésnél, ugyancsak a technológiából következően bányák tartoztak hozzá a kőszén, a dolomit és a mészkő fejtésének módjához igazodó bányaképpel, technológiai berendezéssel a többféle épülettel. A 19. és 20. század ipartelepítésének elengedhetetlen tartozéka volt a kolóniák építése, hiszen az újonnan létrehozott gyárak hatalmas munkaerőszükségletét csak máshonnan betelepített munkásokkal lehetett megoldani, ami csak megfelelő lakás- és életkörülmények biztosításával vált lehetővé. Ezért tartoznak szervesen