A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - MEZŐS Tamás: Amit a német nyelvterületen Bodendenkmalschutz-nak neveznek

Napjaink aktuális hazai - és természetesen nemzetközi - elméleti vitái sem adtak választ erre a közel 2 évszázados kérdésre. Elég hivatkoznunk a várbeli, egykori Hadügyminisztérium épületének sorsát eldöntő szakmai csatározásokra. Nem az elfogadható funkció meghatározása körüli vitára hivatkozom, hanem arra, hogy vajon a mai romos állapotból mennyi az amit meg kell tartanunk, mennyi az ami az eredeti tömegből visszaállítandó és milyen formában, illetve mennyi bontható le - az építészetileg egyébként nem túlságosan jelentős - épületből. Említhetnénk a műemlékvédelem körüli vitákat kiváltó Zsámbék legújabb helyreállításának a példáját is. A vitát kezdeményező Melocco Miklós szobrászművész a tájba harmonikusan illeszkedő rom látványának radikális megváltoztatásával vádolta a műemlékvédelem szakembereit. Jankovics Marcellnek a Magyar Nemzet egyik márciusi számában megjelent írása pedig "posztmodem szellemű" beavatkozásnak tekinti mindazt ami a romtemplommal történt Möller óta (sic !) mindmáig, utóbb Sedlmayer János terveinek megvalósításával és kevésnek tartja a beavatkozást. Szerinte a rom purista szellemű helyreállítása lenne kívánatos. Vagy a másik kérdés: mennyire kezelhető együtt a varsói óváros - és számtalan súlyosan sérült történeti együttes - II. világháború utáni „helyreállítása" - lényegében rekonstrukciója - a romoknak, mint műemlékeknek a védelmével kapcsolatos elvi-elméleti problémákkal. Meggyőződésem, hogy egészen más kérdés ez és megint más a romok bemutatásának a kérdése. A probléma másságát az adja, hogy Varsó központjának és a királyi palotának a pusztulása a lengyel nép elpusztításának szándékából következett a varsói felkelés tragikus epilógusaként. Nem a nemzet pusztult el, hanem a pusztító semmisült meg. Elégtételt jelentett a háború után a nemzeti múlt újjáélesztése, amit ebben az összefüggésben épp úgy politikai döntés eredményének értékelek, mint a korábbi kölni példát, vagy a nem citált speyeri dóm hasonló esetét. Politikától nem mentes a porig rombolt frankfurti Goethe-ház újraépítése szintén az '50-es évek elején. Vitathatatlanul fontos reliquiája a német kultúrának - nem építészeti okból - a költő szülőháza, ahol már a múlt században múzeumot rendeztek be. A ház azonban a '30-as évektől a Nemzeti Szocialista Párt helyi szervezetének központja volt. AII. világháború után a német lelkiismeret - elismerve az épület kulturális jelentőségét - aggályosnak tartotta a közelmúlt tragédiájához való kapcsolat miatt az újjáépítést. Közel 10 év kellet a döntés meghozatalához, a Goethe-ház eredeti formájában ma is látogatható a Maina partján, A döntést, és szempontunkból ez a lényeges, itt is a politika szintjén hozták meg és nem az illetékes műemlékvédelmi hatóság elhatározása volt. Annak ellenére, hogy építészetileg és a városkép szempontjából is talán lényegesebb problémát vetnek fel az idézett példák, mégis a számtalan elméleti és gyakorlati konferencia témájául választott romemlékek bemutatásával szeretnék foglalkozni. Azokkal az emlékekkel tehát, amelyek a föld alól, régészeti eszközökkel kerülnek a felszínre. Azokkal az emlékekkel, amelyeket évszázadokon, esetleg évezreden keresztül a feledés homálya rejtett el a közelében élők szeme elől. A mindenkori hétköznapok telepedtek rájuk és esetleg, szerencsés esetben, csak az írásos források utalásai óvták meg őket a teljes megsemmisüléstől, az elfelejtéstől. Elsőként nem technikai feladatként kezelem a rom bemutatását és nem is elsősorban az eredeti épülethez való kapcsolat érzékeltetésének, megmutatásának építészeti eszközei foglalkoztatnak. Mégcsak nem is a Karták előírásainak megtartásával, vagy az ajánlások ortodox betartásához ragaszkodó nézetekkel szeretnék vitába szállni. A probléma aktualitását egy napi feladat adta. A minap vehettem részt egy hosszú hónapok óta húzódó rom bemutatásával kapcsolatos egyeztetésen. Az emlék a szombathelyi Fő tér egyik rövidebbik oldalát határoló házsor három elemének elbontása után került elő. Mint lenni szokott, a maradványok mélyebben voltak annál, semhogy bemutatásuk a jelenlegi környezetbe ágyazható lehetne. Magasabban feküdtek viszont a kívánatosnál, vagyis nem lehetett az épületmaradványokat egy teljes szinttel mélyebben megmutatni az érdeklődőknek. A bemutatás számára rendelkezésre álló terület korlátozott. Részben a szomszédos épületek és műtárgyak szabnak határt, részben pedig a tervezett épület funkciójából következően néhány