A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - ÁGOSTHÁZI László: Szántódpuszta, egy barokk mezőgazdasági nagyüzem

ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ SZÁNTÓDPUSZTA, EGY BAROKK MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEM BEVEZETÉS A címben jelzett téma részletes tárgyalása előtt érdemes kicsit visszagondolni a műemlékvédelem kezdeteire. Arra, hogy a múlt század derekán jószerivel csak az antik emlékek, esetleg a középkor legjelesebb emlékei számítottak védelemre méltónak. Meg ana is, hogy még századunk harmincas éveiben is alig jutott bárkinek is eszébe egy Bauhausos alkotás védelmére gondolni. Napjainkban azonban tanúi vagyunk a műemléki gondolkodás határai kitágulásának: senki sem lepődik meg azon, ha valaki a bányászat, az ipar, vagy a közlekedés kiemelkedő alkotásainak védelméről ejt szót. A mezőgazdaság épített alkotásainak védelme is szinte szemünk láttára vált elfogadottá: a második világháború után kiterebélyesedő új gondolkodás figyelme terjedt ki e területre is. Ezért beszélhetünk Mezőhegyes együtteséről, vagy Szántódpuszta épületeiről ma úgy, mint hazánk épített örökségének egy speciális alkotáscsoportjáról. Az új építészeti területek felé kitáguló műemlékvédelem a gondozás, a helyreállítás problémái között a klasszikusnak tekinthető alkotásokkal azonos gondokon túl egy sor új gonddal kénytelen szembesülni. Ezek között két alapvetően lényeges kérdéscsoport fedezhető fel: - meg kell-e, és meg lehet-e menteni ezeket az emlékeket? - ha az a döntés, hogy meg kell őket a pusztulástól menteni, milyen eszközökkel, hogyan válik ez lehetségessé? A Balaton parti, Tihannyal szemközt a déli part közvetlen közelében fekvő Szántódpuszta esetében is felvetődtek - egyebek közt - ezek a problémák. Az együttes helyreállítása során válasz is született e kérdésekre. Ezért érdemes legalább nagy vonalakban megismerkedni Szántódpuszta helyreállításának tapasztalataival. SZÁNTÓDPUSZTA TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA A múlt század idején a magyar mezőgazdasági termelésben meghatározó jelentőségűvé vált nagyüzemek termelési központjainak, a majorságoknak építészeti és főleg építészettörténeti vizsgálatával lényegében nem foglalkozott a szakirodalom. A vizsgálódások főleg néprajzi indítékúak s gazdagon tárgyalják az uradalmi cselédség lakás- és tárgykultúráját, életmódját, munkáját. A majorságok építészetére vonatkozó építészeti elemzést alig lehet találni (1). Talán ennek a következménye, hogy a majorságok építészettörténetének illetve műemlékvédelmének lényegében nincsen irodalma (2). Szántódpuszta helytörténetének adatait sem lehetett összefoglalt formában fellelni; új történeti kutatás tárt fel a hely történetére vonatkozó addig ismeretlen adatokat (3). így ma a terület történeténak legfőbb vonásai ismertek. írott források alapján megállapítható, hogy Szántódpuszta történetét a tihanyi bencés apátság alapításától tudjuk nyomon követni: I. András királyunk (1046-1060) 1055-ben kelt alapító levelében az apátságnak adományozott birtokok között Szántód is meg van említve, - ott Kak-szarma (Koku-zarma) néven - határai leírásával. Ezt a birtokot későbbi oklevelek is az apátság tulajdonaként említik. A török megszállás (16-17. sz.) idején Szántód neve nem szerepel, biztosra vehető, hogy teljesen elnéptelenedik, hisz 1536-ban már csak