A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - ÁGOSTHÁZI László: Szántódpuszta, egy barokk mezőgazdasági nagyüzem

nyolc portája szerepel az adólajstromban. Az újabb felvirágzásra a törököktói való megszállás megszűnte, illetve a bencéseknek tihanyi birtokaikba való visszatérése után kerül sor. A különböző' birtokrészek újbóli aktivizálása, a gazdaság újraépítése Grasso Vüibald apátsága (1719-1740) idején volt a legerőteljesebb. Az ő tevékenysége nyomán vált szilárddá a bencés birtokokon a major-gazdálkodás, a nagyüzemi termelés. így Szántódon ismét jelentó's ménest tartottak s a 18. század végére a major népessége megközelítette a 100 főt: 15-20-ra tehető az itt élő családok száma. A majorság ma is látható épületeinek többsége Bresztyenszky Béla apátsága (1838-1850) idején épült. Ez időtől mondható, hogy nagybirtokos gazdálkodás folyik a birtokon s az új építkezések is ezt a célt szolgál­ták. Az urasági lak, a „kastély" bővítése mellett cselédházak, kápolna, hatalmas istállók, magtár, kocsiszínek, műhelyek épülnek. Ez a 19. sz. közepén kialakult összkép a bencés birtokok államosításáig, az 1950-es évekig alig változik. Sajnos a majorság termelőszövetkezeti korszaka nagyon sok elhanyagoltságot, gondo­zatlanságot eredményezett mindaddig, amíg a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal akkori igazgatója, Dr. Fodor János szorgalmazására meg nem kezdődtek az első lépések a majorság építészeti értékeinek védelmé­re, megőrzésére. A tényleges helyreállítás csak teljes funkcióváltással valósulhatott meg: ez gyakorlatilag a balatoni idegenforgalomba történő bekapcsolódást jelentette. A 20. SZÁZADI METAMORFÓZIS Szántódpuszta építészeti, mezőgazdaságtörténeti értékeinek az 1960-as években való felismerése lénye­gében egybe esik az ezirányú kutatómunka kibontakozásával. Ez az érték-felismerő és -mentő szándék hozta létre a 42/1977. MÉM-ÉVM-KM sz. közös rendeletet a jeles agrártörténeti emlékek védelméről és nyil­vántartásba vételéről (4). Országos összeírás kezdődött, melyben sok értékesnek minősülő majorsági együt­tes adatait vették nyilvántartásba. (Az összegyűjtött adatokat a Földművelésügyi Minisztérium őrzi.) Érde­mes megjegyezni, hogy az összegyűjtött anyag egy válogatott részét 1980-ban az OMF és a Magyar Mező­gazdasági Múzeum rendezésében az utóbbi kiállító termeiben, majd 1981-82-ben Szántódpusztán is bemutat­ták. Szántódpuszta „felfedezése" jól nyomon követhető a szakirodalomban is. így Genthon Istvánnak az 1950-es években megjelent köteteiben (5), illetve a Balaton műemlékeit tárgyaló könyvben (6), sőt az 1953­ban kiadott műemlékjegyzékben (7) a puszta épületei még meg sincsenek említve. Az 1960-ban megjelent Műemlékjegyzék (8) 366. oldalán műemlék jellegűnek minősítve a templom jelenik meg elsőként. A követ­kező hivatalos jegyzék (9) az 563. oldalon már hosszú listán sorolja fel a műemlék jellegűként védett itteni épületeket, amelyek között még ólak, vermek, kenyérsütő kemence is szerepel - joggal! Érdekes módon az utikönyvek mintegy lépést tartanak az eseményekkel hosszabb-rövidebb méltatással az 1960-as években megjelenőkben a puszta méltatása már szerepel (10). Mindezek áttételesen a puszta értékeinek méltánylását s a megőrzésükre tett erőfeszítések egy-egy ered­ményét jelzik. Maguk az erőfeszítések természetesen jóval korábbra keltezhetőek. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb, a puszta épületeinek megmentése érdekében tett hivatalos lépés: - 1960. október 18.: az első hivatalos „bemutató", helyszíni szemle a pusztán a Mezőgazdasági Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Földművelésügyi Minisztérium, az Országos Idegenforgalmi Tanács, a Balatoni Intéző Bizottság, az OMF, a Somogy megyei Tanács és a Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal (SIOTUR) illeté­kesei részvételével - 1961. január 13.: a SIOTUR kezdeményezi az építési és bontási tilalmat, illetve a terület műemléki vé­delmét

Next

/
Thumbnails
Contents