A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Záróbeszédek / Closing speeches - ÁGOSTHÁZI László

ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ Nem szeretem a záróeseményeket, nem szeretem, mert előrevetik a búcsúzást. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nincs okunk szomorúságra mert egy nagyon jó esemény van mögöttünk. Találkoztunk régi ismerősökkel, új kedves ismerősökre tettünk szert miközben nagyon intenzíven hivatásunk - a műemlékvédelem általános és egyedi, elvi és gyakorlati kérdéseivel is foglalkohattunk. Ez se utolsó szempont talán. Vessünk számot, hogy mi is történt ez alatt a hét alatt. Tizenhárom országból összesen nyolcvanan vettünk részt az előadásokon, a kirándulásokon, a szakmai eszmecseréken, a közös étkezéseken a baráti találkozókon. Engedjék meg, hogy felsoroljam, a résztvevők száma szerinti sorrendbe állítva az országokat. Magyarország után Romániát kell másodiknak mondanom, Szlovákiát harmadiknak, Olaszországot, Görögországot a következőnek, majd Németországot, Finnországot, Bulgáriát, Ukrajnát, Oroszországot, Horvátországot, Ausztriát említhetem. Végül, de nem utolsósorban Sri Lankát.Sri Lankát, ahonnan szakmánk jeles képviselőjét, Roland Silvát, az ICOMOS elnökét üdvözölhettük. Bizonyára nem lenne érdektelen idézni valamennyi előadást, de talán egy rövid felsorolás is jó képet nyújt arról a sokszínűségről, amivel az előadások révén megismerkedhettünk és arról, hogy milyen témák mutatták be e sokszínűséget. Vasúti épületek, mezőgazdasági épületek, romok konzerválása és restaurálása, monumentális kőépítészet, egy olyan nagyon specifikus alkotás, mint a szardíniái Nurágok, amivel ritkán találkozhatunk itt a közép-európai de még az európai gyakorlatban is. Hidak, ipari épületek, kertek, török emlékek - persze Magyarországon -, a kultúrtáj problematikája, a Trák sírkamrák specifikus témája is benne van ebben a színes palettában és Sri Lanka építészeti öröksége, ami azért is izgalmas mert olyan területre, olyan épített örökségbe engedett bepillantást, amely az európai kultúrától hallatlanul távol van. És mégis ugyanazokat az elvi kérdéseket veti fel, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznünk függetlenül attól, hogy Európában vagy a világ mely részén tevékenykedünk. A bizánci templomokról olyan szakavatott előadást hallottunk, amely a bizánci templomok lelkét hozta közelebb hozzánk. A modern építészet megőrzésével és védelmével kapcsolatos feladatainkról pedig Alvar Aalto centennáriuma ürügyén hallhattunk előadást és cserélhettük ki nézeteinket. Falusi favázas templomok, erődtemplomok Erdély országban, a kassai dóm helyreállításának érdekességei és a festett famennyezetek meg a festett berendezési tárgyak egyegy templomban mind-mind szerepeltek programunkban. így végigsorolva is megállapíthatjuk, hogy valóban sokszínű képet kaptunk a műemlékvédelem feladatairól, bár természetszerűen sok minden ki is maradt. Ki-ki saját gyakorlatából tudja, hogy mennyi minden és milyen nehezen lehetne palettánk színeit kimenteni. A 12 magyar mellet 8 külföldi előadó volt. Ezen kívül ki kell emelni az öt szlovák önként vállalt - spontán kiselőadást. Szereplésük mind tartalmi mind formai szempontból példás és követésre méltó volt. Külön szót érdemel a kerekasztal beszélgetés. Ez volt az a fórum, ahol lényegében kibeszélhettük az előadások nyomán felmerült gondolatainkat. A beszélgetés aktivitása indokolja, hogy a következő nyári egyetemi rendezvényen még több közvetlen szakmai vitára, beszélgetésre alkalmas fórumot iktassanak a programba a szervezők. Ezt a lehetőséget ugyanis véleményem szerint a hallgatók többrétűén ki tudnák használni. A kerekasztal beszélgetés központjában a hitelességgel kapcsolatos kérdések álltak felismerve azt, hogy a