A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Kristina MARKUŠOVA: A kassai Szent Erzsébet templom helyreállításai

is eszerint jelezték. A pontos dokumentálást a mállott kövek lebontásakor lehetett értékelni: ugyanazokat a számokat és betűket találták a kőfaragók, de a múlt században nem vésték őket precízen a kőbe, inkább belekarcolták valami szeggel, ráírták ácsceruzával, sőt míniummal rápingálták... A szentély főpárkányáról és a felette levő mellvédről már nem volt tervtan eredeti rajz, se a mellvéd alól kihajlóvízköpőkről: ezek már a húszas években annyira hullottak, hogy lebonttották őket és helyüket befedték vastag ólomlemezzel, a vízköpőket egy-egy kevéssé kihajló „betoncsőrrel" pótolták. A régi fényképeken ki lehetett ugyan venni a neogótikus mellvéd alakját, de a vízközpők formájáról nem volt még szóbeli adat sem. Eredeti gótikus vízköpő a kassai templomról viszont több helyen található: pl. két darabot beépítettek a már említett ausztriai Kreuzenstein várkastély falába, több darabot akkoriban Sztáray gróf vásárolt meg és rezidenciájába vitette Nagymihályba (Michalovce), néhány a Kelet-szlovákiai Múzeumba is került. Ezekről a darabokról, különféle méretűek és alakúak voltak, nem lehetett megállapítani, hogy a középkori templom helyik részén volt eredeti helyük. A nagymihályi és kassai darabokból csak hat darab volt meg teljes formájában, a többi töredékes volt - így ezeket használták a kőfaragók modellként. Mivel azonban a szentély támpillérei között hét falköz van, az egyik modellt kétszer faragták meg, két átellenes oldalon, így a szemlélődő egyszerre nem láthatja mindkettőt. Egy dologgal azonban mégse számolt senki, ez a szentély állványainak lebontása után derült csak ki: az északkeleti falköz vízközpője szélcsendes eső idején pont az alatta levő sekrestye lépcsőtornya kupolájának a keresztrózsáira köpi a vizet több mint 10 m magasságból. Egyetlen mód volt csak a hiba elhárítására: a vízközpő nyílását az eresz felől letakarták ólomlemezzel és az összegyűlő csapadékot elvezették a két szomszédos vízközpőhöz. A szentély belseje is nyújtott némi meglepetést a beállványozás után. Az északkeleti falrészen a főoltár mellett a cementtej eltávolítása közben a restaurátorok feltárták és kezelték egy középkori felszentelési kereszt maradványait - ez ma is látható. A falpillérck és konzolok hajlataiban talált apró festékszemcsék szerint készítettek egy kis bemutatót a templombelső középkori kifestéséről: ez csak a főoltár mögött látható, hogy ne zavarja néző szemét a hajó felől. A szentély bordás boltozata négy zárókőben találkozik, a bordák eredeti középkoriak, viszont a négy zárókő csak neogótikus csíny - papiermacheból készültek, a meghagyott, de simára faragott kőelemre egy csavarral erősítették fel őket. Miután az egyiket leszerelték, a belső oldalán a XIX század nyolcvanas éveiben kiadott Kaschauer Zeitung darabjai váltak láthatóvá. A szentély restaurálását követte a sekrestye külső homlokzata, közben belekezdtek a déli homlokzat javításába is. A déli oldalt a XIX században már a jobb minőségű homok- és egyéb kőből építették át, ezért itt inkább csak helyi jellegű restaurálás volt indokolt, természetesen a teljes kőfelület alapos letisztítása után. Minden felületet a végén alaposan konzerváltak (Wacker OH és H Steinfestiger típusú anyagot használva). A déli homlokzat keretében restaurálták a déli előteret is: ez is be volt a múlt században kenve cementtejjel. A cementtej eltávolítása után kiderült, hogy a középkori hiányzó részeket (apró krabbék, kresztrózsák a fiáiékon, levéldísz) száz évvel ezelőtt csak gipszelemekkel pótolták, kihasználva itt a tényt, hogy a kapuzat védve van az eső elől.A függő zárókő hajlataiban még aranyozás nyomaira is bukkantak. 1995-ben hosszas készülődés után elkezdődött az északi torony helyreállítása. Ekkor már a templomrestaurálás beruházója nem a Műemlékvédelmi Intézet, hanem az egyház, a mú'emlékesek a továbbiakban a műemléki felügyeletet biztosítják. (Ennek megfelelően csökkent az állami támogatás is, míg a mai napig elsorvadt teljesen, legalábbis a kassai dóm esetében.) Az északi tornyon is először a tetőt javították: a barokk kupolát az 1775-ös tűzvészt követően helyezték el a tétjén, ezt rézbádoggal borították, amelyre eredetileg rézszegecsekkel rocaille-bádogdíszeket erősítettek. A nagyobb díszdarabok megmaradtak, az apróbbak közül sok tönkrement. Mégsem az idő végezte a legnagyobb kárt, hanem a „spórolós" múlt század, amikor az idővel keletkező lyukakat új rézlemezekkel fedték le,