A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)
Előadások / Presentations - Kristina MARKUŠOVA: A kassai Szent Erzsébet templom helyreállításai
de ezeket vasszeggel erősítették a tetőszerkezethez. Az előidézett vegyi reakció aztán ott is csinált lyukat, ahol azelőtt nem volt... A sima rézlemezfedést már nem lehetett „átfoltozni", ezért a még meglevő domborműves díszítéseket leszerelték, letisztították, kikalapálták és azok alapján elkészítették a pótdarabokat. A tetőről leszedték a rézbádogot, kipótolták a helyi károsodást a barokk keményfa kupolaszerkezetén, és az új lécezésre már új rézbádog került. Mivel a díszek tisztításánál kiderült, hogy ezek eredetileg be voltak aranyozva, visszaszerelések után felújították az aranyozásukat. A torony keleti homlokzatán, ahol azelőtt a mellékhajó tetőszerkezete sokkal magasabbra ért mint a múlt századi átépítés után, a száz évvel ezelőtti kiegészítéseket a torony kőfalában téglával végezték, a téglafal felületét bevakolták és a vakolatra ráfestették a „fugákat". Természetesen már itt is cementes vakolatot használtak amely idővel maga is, de téglával együtt távozott. Ezeket a szakaszokat felújították, megfelelői kővel pótolva a hiányzó részt. Az egész torony felületét letisztították, eltávolították a múlt századi cementes vakolat minden maradványát - ennek köszönhetően a vakolat alatt egy középkori freskó maradványra bukkantak. A festmény alakjait eredetileg a torony nyugati homlokzatára festették, első emeleti magasságban, amit nagyrészt betakart a később hozzáépült belépőtorony (ennek bejárata felett az 1462-es évszám olvasható). Az északi torony felső részét is felújították: a régebbi (nem középkori gerenafödémeket restaurálták, beépítettek egy hiányzó emeletet is, és a torony alsó részében levő helyiségekben kezelték a vakolatot, illetve a kőfal felületét. Új villanyvezetéket csak mérsékelten, a legszükségesebb mértékben szereltek be, amennyiben ez a csigalépcsőn való biztonságos közlekedéshez és az új óramű működéséhez elkerülhetetlen volt. Mivel a torony homlokzatán és belülről is némi repedéseket észleltek, elsősorban az ablakkeretek felett, három szinten illesztettek a belsejébe a helyszínen összeszerelhető acél biztosító szerkezetet, amely csökkenti a falrészek esetleges elmozdulását. A földszinten, ahol az egyetlen négyszögalaprajzú helyiség felett egyszerű bordás keresztboltozatot építettek, restaurálták a kő- és vakolatfelületet. A szekrények mögött előbújt egy kisebb falifülke, középkori veretes vasajtóval - léteznek levéltári adatok arról, hogy az északi torony földszintjét a XVIII században második sekrestyeként használták, nyilván régebbi idő óta. A torony restaurálását - helyreállítását 1998-ban befejezték. Közben elkezdték a szomszédos Szent Mihály kápolna kutatását, restaurálását is, ezért nem folytatódik a dóm javítása az eredeti tervek szerint. Azért mégis, tekintettel az északi kapuzat veszélyezett állapotára, hozzáfogtak legalább a málló részek rögzítéséhez, hogy megmentsék őket a pusztulástól addig, amíg lehető lesz a restaurálásuk. A szakirodalom szerint a középkorban a kassai Szent Erzsébet plébániatemplom építészete erősen széles körzetben befolyásolta a hasonló építkezéseket. A kassai műhely hatása sok részlet elterjedésén is kimutatható (kapuzat, kettős csigalépcső, boltozat, fiáié forma stb.). A mai műemlékesek igyekezete arra irányul, hogy a dóm mai restaurálása is jó példával szolgáljon, ne csak tanulmányi eset váljon belőle, amelyen megmutatják, „miként nem...". De ezt nyilván csak a munka befejeztével lehet alaposan eldönteni.
