A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SEBESTYÉN József: Szász és székely erődített templomok Erdélyben

a hazai reneszánsz is átalakult, tovább fejlődött...." írta Balogh Jolán a későreneszánsz várépítészetről szólva. A várakat ostromló tüzérség XV. század felgyorsult fejlődése gyökeresen megváltoztatta a várak arculatát. A reneszánsz kor hadmérnökei a bástyás védművek elméletileg is megalapozott rendszereit dolgozták ki. Kezdetben az ún. ó-olasz bástyákat alkalmazták, melynek továbbfejlesztésével tervezték meg a még tökéletesebb védelmet biztosító új-olasz, vagy fülesbástyákat. A domborzati adottságoktól függően igyekeztek szabályos négy- vagy többszögű alaprajzi formákat kialakítani. A Francesco di Giorgio Martinitől a XV. század végén kiinduló sarokbástyás megoldástól, számos neves olasz építész XVI. század közepi rajzain keresztül kísérhetjük figyelemmel az erdélyi, reneszánsz várkastélyok építéséhez is mintául szolgáló szabályos alaprajzi típus kialakulását. A körbe, illetve ellipszisbe szerkeszthető szabályos, sokszög alakú, sarokbástyás elrendezés tipikusan az eszményi, s ideális megoldásokra törekvő késő reneszánsz építészetelmélet szülöttje, mely az állandósult török veszély okán kedvező fogadtatásra talált Közép- és Kelet-Európában, s ahol az olasz fundátorok közvetítésével azután meg is honosodott. Nekik köszönhetően a három részre szakadt középkorvégi Magyarországon, a Habsburg és az Oszmán Török Birodalom határterületén épült ki Európa akkor, egyik legkorszerűbb várrendszere. „...A XVI. század első felének itáliai viszonyai között a harcászati szempontból elavuló ó-olasz rendszerű bástyák új funkciót kaptak: építészek által megálmodott nagyúri rezidenciák kialakításában jutottak, nem annyira katonai, mint inkább összefogó, kiemelt a hatalmas zárt épülettömbök külső tagolását segítő szerephez egyrészt, reprezentatív belsők létesítését téve lehetővé másrészt..." írta Kovács András kolozsvári művészet-történész a szabályos alaprajzú, olaszbástyás erdélyi várkastélyokról szóló 1980-ban megjelent tanulmányában. Anélkül, hogy a Bethlen Gábor, majd I. és II. Rákóczi György erdélyi fejedelmek korában emelt várkastélyok részletes ismertetésébe fognék, meg kell említenem közülük néhányat. Az 1610-es évektől épülő radnóti várkastély, mely II. Rákóczi György uralkodásától kezdve az erdélyi fejedelmek kedvelt tartózkodási helye, s az alvinci, csíkszeredai Mikó-vár, vagy a gyergyószárhegyi Lázár-kastély mind Giacomo Resti, veronai építész tevékenységéhez köthető. A radnóti kastély teljes kiépítése II. Rákóczi György kora legfontosabb, Erdélyben működő, olasz építészének a venetói Agostino Serena nevéhez fűződik. A következőkben ismertetendő templomkastélyok építése szintén Bethlen Gábor, valamint I. és II. Rákóczi György korára esik. Ugyan tervezőikre utaló adatok mindeddig nem ismeretesek, azt azonban mégis kijelenthetjük, hogy alaprajzi elrendezésük az erdélyi fejedelmi várépítkezésekre behívott olasz hadmérnökök tevékenységének hatását mutatják, s építőiket a már fentebb említett Giacomo Resti és Agostino Serena környezetében dolgozók körében kell keresnünk. A Varadinum ... c. alapvető munkájában Balogh Jolán közölt adatokat, miszerint a XVII. század közepén több csíki, háromszéki és udvarhelyszéki kőműves is dolgozott a váradi vár építésén. Az Ajta patak völgyének torkolatában fekvő Nagyajta déli részén, egy magaslaton áll az unitárius templomvár. A keletéit, nyugati tornyos középkori, gótikus eredetű templom köré épült az ugyan nem centrális elrendezésű, de mégis szabályosnak mondható parallelogramma alaprajzú várfal. A templom ma is meglévő, szuroköntő nélküli, lőréses védelmi emeletének analógiáit a szászok templomai mellett az egykori Magyarország nyugati határvidékén, ma Burgenlandban fekvő Nagymarton/Mattersburg és Márczfalva/Marz későgótikus, de a törökök pusztításai miatt a XVII. század második felében újjáépített vártemplomain is megtaláljuk. Az erődítés bejáratát az északi oldalon álló ötszögű, ó-olaszbástya formájú kaputorony aljában nyitották. Különös, hogy csak két saroktorony készült el az észak-nyugati sarokra egy ugyancsak parallelogramma alakú, s azzal átellenben a dél-keleti felére egy ötszögű védőtorony. A várfalakon több helyütt ma is láthatók a viszonylag épen megmaradt, egykori fogsoros pártázat egyes szakaszai, s a XV. század végi, XVI. század eleji formát mutató lőréses szuroköntők. A várfalak datálását segítik azok a valószínűleg építőanyag ki-, s behordására szolgált, befalazott nyílások, melyek szemöldökgerendájába az 1622-es évszámot vésték. Ma is