A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SEBESTYÉN József: Szász és székely erődített templomok Erdélyben

évi nikápolyi csatavesztése után a török veszély hosszú időre állandósult. Ennek hatására kezdtek először a déli területek szász városainak lakói az egyre sürgetőbbé váló városfal építkezések mellett templomaik körüli várak, erődítések építésébe, s példájukat a XV. század első felétől követték a szász, majd későbben a székely települések lakói is. A nagyszámú erődített, s falakkal körülépített templom létrejötte, a gazdag és változatos építészeti formák megszületése, kiteljesedése, elsősorban ezzel a nagyjából a XVII. század végéig, a török Európából való végleges kiűzéséig tartó, vészterhes, háborús időszak bekövetkeztével magyarázható. Ez a fajta, védelmet szolgáló építkezés azonban nem kizárólag erdélyi sajátosság. A törökök a visszaszorításukra Boszniába küldött magyar sereget a bosnyákokkal szövetkezve 1415-ben legyőzték, majd Magyarország ellen támadva a Délvidéken át egészen Laibach/Ljubljanáig jutottak el, s főleg a század második felétől állandóan veszélyeztették, rettegésben tartották az akkor osztrák örökös tartományokhoz tartozó területet. Ezen a vidéken, a mai Szlovéniában huszita táboroknak nevezett, s többnyire földsáncokra épített cölöpvárakat korábban a parasztlázadások alkalmával tulajdonképpen mentsváraknak építették. Ezeket a táborokat később lerombolták, s mára jobbára csak helynevek őrzik emléküket. Tovább éltek azonban ezzel a névvel, mint templom körül felépített erődítések. Többféle alaprajzi elrendezésű tábor épült templomok köré zömmel a XV. század második, s a XVI. század első felében. Kneza (Grafenbach) temploma köré épített erősség négyszög alakú, s egy négyzetes kaputornya van. Ugyancsak egy kaputoronnyal bír a támpilléres, szabálytalan sokszögalakú XV. századvégi erődfal Ihanban. Öt, illetve hatszögű, sarkain helyenként négyszögű, többségében kerek tornyokkal megerősített várfalak övezik Krtina és Djekse (Diex) templomait. Középkori várformát mutatott Repnje erődített temploma. Elnyújtott ovális alakú a várfala Podtabor pri Podbrezjah középkori templomának. Ezeket az erődítéseket csak a XVIII-XIX. század folyamán alakították, építették át miután jószerivel elvesztették védelmi szerepüket. Addig meg is őrizték eredeti, XV-XVI. századi formájukat, s újabbak a XVI. századot követően ezen a tájon már nem épültek. Ezen kívül erődítettek templomokat még az egykori Magyarország nyugati határvidékén, észak-keleti részén is, a mai Burgerland, s Kárpátalja területén is, valamint itt kell még megemlítsem az egykori hajdú települések templomai köré emelt XVII. századi kerek tornyos „várfalakat". Közismerten Erdélyben volt leggyakoribb és élt legtovább a templomerődítések szokása. A szászok templomaik megerősítését, erődítését még a XV. században kezdték el, amelyeket később továbbépítettek, bővítettek, a Székelyföldön pedig még emeltek újabbakat a XVII., ritkán a XVIII. század folyamán is. Elvétve építettek mentsvárakat is, mint amilyenek eredetileg a Medgyes felé vezető út ellenőrzésére is szolgáló Szeben környéki szelindeki vár, vagy a szászkézdi, földvári erősségek voltak. Mentsvár volt a falu központjában valószínűleg a XIII. század végén, vagy a XIV. század elején emelt erődítmény is Kelneken. Az a típus, mely a falvaktól általában messzebb esett, s fenntartásuk is nagyobb áldozatot követelt sem Királyföldön, sem Székelyföldön nem terjedt el. A templomok erődítését Szászföldön rendeletek nem akadályozták, sőt a templomerősségek építését Nagyszeben, vagy Segesvár tanácsa gyakran adóengedményekkel is támogatta, mint a homoróddarócit 1494-ben, a szászkézdit 1503-ban és 1507-ben, vagy az apoldit 1504-ben és 1507ben, a hégenit 1507-ben. A XV. század második felében nyerte el végleges formáját a prázsmári templomerőd és ugyanekkor, a XV század folyamán építették át, erősítették meg Lesses, Morgonda szász falvak templomait is. A barcasági Tartlau/Prázsmár Szent Kereszt titulusú temploma még a XIII. szazadban épült a kerci ciszterci monostort építő mesterek tevékenysége nyomán. A templomot a XV. században alakították át, s köréje egy szabálytalan kör alaprajzú, öt méter vastag, tornyokkal tagolt várfalat emeltek, belső oldalán, több szinten, sűrűn kialakított lakó, illetve tároló kamrákkal. Veszély esetén itt húzódott meg a falu lakossága, s itt tárolta élelmiszertartalékait békeidőben is. Schönberg/Lesses XIII. századi, háromajtós, bazilikális elrendezésű templomát a XV. század közepétől kezdték el erődíteni, átalakítani. A templom félköríves szentélyét