A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Angus FOWLER: Templomok védelme Hessenben, különös tekintettel a favázas templomokra

ANGUS FOWLER TEMPLOMOK VÉDELME HESSENBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FAVÁZAS TEMPLOMOKRA FÖRDERKREIS ALTE KIRCHEN Nyugat-Európában fatemplomon ma többnyire az angliai, franciaországi és különösen németországi favázas épületeket értjük. A középkorban valószínűleg sok ezer létezett belőlük, sokakat kő-, egyeseket téglaépületek váltottak fel (a tizenkettedik századtól kezdődően, különösen Észak- és Kelet-Németországban). Az egyháztanácsok gyakran rendelték el kőtemplom építését. Régészeti kutatások során gyakran bukkannak korábbi faépületek nyomára. Sokáig úgy tartották, hogy az Európában fennmaradt legrégibb fatemplom a greenstedi (Essex, Anglia) Szent András. Legrégibb boronáiról dendrokronológiai vizsgálattal kimutatták, hogy a XI. század végéről vagy a XII. század elejéről származnak (a University of Sheffield tanulmánya). A fahajó erősen kötődik a skandináv léctemplomok hagyományához, amelyek közül a legrégibbek a tizenegy-tizenkettedik századból maradtak fenn. A kifinomultabb, favázas (németül: Fachwerk) technikával épültek közül mintegy 15 templom és néhány további templomrészlet maradt fenn elszórtan Nyugat-, Dél- és Kelet-Angliában, elsősorban Cheshire-ben, ahol a legkorábbi, XIII-XIV. századi épületek Mártonban, illetve Lower Peoverben találhatók, Különösen érdekes és régi az 1340 körül épült Hartley Wcspall-i (Hampshire) templom. Favázas templomtornyok és fa haranglábak jellemzően Essexben maradtak fenn, így egy különösen szép darab az 1480 körüli évekből Blackmore-ban. Angliában a legkésőbbi favázas templomok a XVI. századból valók. Az ismert chester-i építész, John Douglas (akit, úgy tűnik, szoros szálak fűztek Németországhoz, és valószínűleg Marburghoz) a XIX. században is épített néhány favázas, illetve részben favázas templomot Angliában, például a Szent Mihály templomot Altcarban, Lancashire-ben, 1879-ben. Franciaországban elsősorban Champagne-ban és Normandiában maradtak fenn XV-XVI. századi favázas templomok, csoportokban. Európa egyik legnagyobb és legszebb ilyen temploma az honfleuri Szent Katalin templom, az 1450 körüli évekből, két párhuzamos főhajóval, két mellékhajóval és különálló harangtoronnyal vagy haranglábbal. Elzászban néhány XVIII-XIX. századi favázas protestáns templom és favázas zsinagóga is fenn maradt. Formájukat és alaprajzukat tekintve az angliai és franciaországi példák egyértelműen a kőtemplomokhoz hasonlítanak, és azok hatását viselik magukon. Az angliai épületek látható tetőszerkezete (amit a kőépületeknél is gyakran alkalmaztak) azonban a germán teremtemplom-építés hatását mutatja. Bár a felújítás problémás, tudomásunk szerint az angliai és franciaországi favázas templomokat ma nem fenyegeti a lebontás veszélye, A faépítészet népi hagyományának fontos összetevőiként értékelik és óvják őket. Németországban favázas templomok elsősorban a Neckar és a Majna folyóktól északra, Hessenben, AlsóSzászországban, Thüringiában, Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen-Anhalt, Brandenburg és Szászország tartományokban találhatók, valamint keletebbre, a németek által lakott Sziléziában, Pomerániában és Poroszországban. Ugyancsak maradtak fenn favázas templomok Franconiában, Észak-Bajorországban. Lengyelországban jól ismertek a 30 éves háborút követően a westphaliai békeszerződés értelmében a XVII. század második felében az alsó-sziléziai Swidnicában (Schweidnitz) és Jaworban (Jauer) a lutheránusok részére