A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Angus FOWLER: Templomok védelme Hessenben, különös tekintettel a favázas templomokra

épült nagyon nagy méretű favázas „béketemplomok" (Friedenskirchen). Ugyancsak lengyelországi példa a jó állapotban megó'rzött XVIII. századi nagy méretű piczi (Johannesburg) templom a Mazúri régióban, vagy a késő tizenhetedik századi kis favázas kápolna Tylowóban, Gdansktól észak-nyugatra, amit most egy új templom építésének terve fenyeget. A faépítészet szláv hagyománya szerint, a lengyelországiakhoz, a csehországiakhoz és a morvaországiakhoz nagyon hasonlóan épült fatornyok, haranglábak és harangtornyok Mecklenburg-Vorpommernben és Brandenburgban is megtalálhatók. Az egyik legrégibb fa templomtornyot Németországban, az 1420 körül épült wolkenbergit (Kreis Spremberg, Alsó-Lausitz/Brandenburg) nemrégiben mentették meg a barnaszén-bányászat miatti pusztulástól. Favázas templomok legnagyobb koncentrációban a közép-németországi Hessen tartományban találhatók, itt mintegy 250 ilyen épület maradt fenn, többnyire a tartomány középső és északi részén, különösen Dili és Biedenkopf járásokban Marburgtól nyugatra, és középen elhelyezkedő vulkanikus eredetű Vogelsbergfennsíkon, illetve elszórtan Eszak-Hessenben. A legrébibb fennmaradt hesseni favázas templomok Butzbachban (Giessen és Frankfurt között) és a Fulda folyó menti Wagenfurthban találhatók. A butzbachi Szent Vendel középkori kórház kápolnája volt. Az 1440. körüli favázas kápolnát egy 1208-ban emelt kőkápolna helyén építették, a középkori kórházaknál megszokott módon a fő kórházépület mellé. Alakja hasonló a háromoldalú végződésű korabeli templomok szentély záródásához. Sajnos az 1982/83. évi helyreállításkor a fa vázszerkezetet nagyon átalakították, és sok faelemet kicseréltek. Az 1450 körül épült wagenfurthi favázas kápolna alakja szorosan kötődik a korabeli, tizenötödik századi vásárcsarnokokéhoz. Az alsó szintet kápolnának, a felsőt magtárnak használták. Az épület 1872-ben, majd 1953-ban újra éppen hogy csak megúszta a lebontást és elszállítást. A XIX. század végén és a XX. században tú'zoltószertárnak, illetve pajtának használták, és csak az 1962-63. évi helyreállítás után kezdtek újra misézni benne. Néhány XVI. századi épület is fennmaradt, többségük azonban XVIIXVIII. századi. A 30 éves háború során megsérült kőtemplomokat sok esetben úgy építették újjá, hogy favázas felső szinttel magasították meg, és nagyobb gyülekezet befogadására is alkalmas karzattal látták el őket. Számos templom karzatán az apostolokat és az evangélistákat ábrázoló szép festett fatáblák láthatók. Az angliai, franciaországi nagy méretű favázas templomokhoz, illetve a sziléziai béketemplomokhoz képest a hesseni favázas templomok viszonylag kicsik, általában kis kápolnák, s nem plébániatemplomok voltak, ez utóbbiakat rendszerint kőből építették. A hesseni favázas templok formája és alaprajza szorosan kapcsolódik a helyi ház- és pajtaépítési hagyományokhoz. A XVIII. században, különösen Dili és Vogelsberg vidékén, de Észak-Hessenben is, ahol a XVII-XVIII. században hugenotta és valdens menekültek telepedtek le, olyan többfunkciós épületeket is építettek, amelyek egyszerre voltak templom, iskola, tanítólak vagy paplak, faluház stb. A hesseni favázas templomok többsége protestáns (evangélikus vagy református) volt, de a mainzi katolikus érsek vagy a fuldai apátok, illetve püspökök fennhatósága alá tartozó területeken katolikus favázas templomokat is találunk. A faváz fő alapanyaga a tölgy volt. A XIX. századot megelőzően egyes templomok nád- vagy zsindelytetőt kaptak. Mivel a XIX. században (de igazából már a XVI. századtól) megszigorodtak az építési és tűzvédelmi előírások, mára a tetőket cseréppel, illetve palával fedték be. Favázas templomokat Hessenben egészen a XIX. századig építettek, ekkor a hagyományos patics („Flechtwerk") helyett sok favázat kővel vagy téglával töltöttek ki („Gefache"). Néhány a XX. század elején (az úgy nevezett „historizmus" alatt), s egy kevés még 1945 után is épült belőlük. A XVn. századtól a XX. század elejéig nagy számú zsidó közösség is élt a hesseni falvakban. Sok ilyen faluban favázas zsinagóga állt, ezek közül némelyek még megvannak. 1933 előtt összesen mintegy 420 zsinagóga volt Hessenben, közülük körülbelül 160 még áll.