A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Georgiosz PROKOPIU: Polikrómia a bizánci művészetben és a templomok díszítésében

ilyen összekapcsolása szimbolikus jelentésű. A régi görög misztériumokban a gömb az eget és a mindenütt jelenlévő', mindent magába foglaló világot szimbolizálja. A kocka a föld geometriai analógiája, ahogy Plató írja a „Timaeus"-ban, ahol ezt a tanítást Pythagoras követó'inek tulajdonítja. Pythagorast pedig a maga idejében Egyiptomban vezették be a tudományokba. A geometriai kozmológia ilyen elméleteit széles körben elfogadták az egész Keleten Nagy Sándor és a rómaiak ideje alatt. A kupola a keleti népek számára az ég feltétlen szimbólumává vált, és szent épületeik architektúrájában alkalmazták." Ugyanilyen módon a bizánci templom, amelynek architektúrája elválaszthatatlanul kapcsolódik a kupola, a kereszt és a kocka alakjához (a hosszú története során megélt sok variáció és morfológiai kísérlet ellenére), a Kozmoszt (a Világegyetemet) szimbolizálja mind egészében, mind részleteiben. Ezt megerősítik a bizánci források és dokumentumok is, az egyházatyák, költők, történészek és filozófusok írásai a korai keresztény időktől a Bizánc utáni időkig megszakítás nélkül, amelyből arra következtethetünk, hogy: a, A szimbolikus gondolkodást a keresztény teológia a mediterrán világban uralkodó újplátói befolyás és misztikus szinkretizmus közvetítésével vette át ugyanazokban az években, amikor a keresztény doktrína és a bizánci építészet formálódott. b, A szimbolikus elméleteket, amelyek a templomot az univerzum képének tekintették, Origen fogalmazta meg először, de ezek széles körben csak a VI. században terjedtek el Hitvalló Szent Maximus és az Areopág iskola munkássága nyomán. c, E misztikus teológia kedveltségét a nép körében, valamint az udvari és irodalmi körökben jól bizonyítja Cosmas Indicopleustes Kozmográfiája, az odesszai Szent Zsófiáról szóló szíriai himnusz, valamint a templom mikrokozmoszként való leírása, ahol a kupola az éggömb, az apszis és az oltármennyezet a Mennyország szimbóluma stb. Bőségesen találunk ilyen hivatkozásokat alexandriai Szent Kelemen, nisszai Szent Gergely, Szent Ciril, Szent Ágoston, Szent Vazul, caesariai Özséb, konstantinápolyi Szent Germain, szaloniki Szent Gergely, a történész Procopious és Mich. Psellos, szaloniki Szent Simeon és mások munkáiban. AIX. századtól a körbeírt-keresztalakú-kupolás templom kizárólagossá válik Bizáncban, és az az igyekezet, hogy megőrizzék a kupolával fedett kocka formát bizonyítja, milyen fontosságot tulajdonítottak szimbolizmusának. A templom alakját illető, a VI. században kialakult, általános ideák ekkorra egy koherens rendszerré kristályosodtak ki. A beírt-keresztalakú-kupolás templomtípus a legelterjedtebb a közép-bizánci időszakban. Ebben az épülettípusban együtt jelenik meg az archaikus gondolkodás legtöbb és legjelentősebb szimbóluma: a kereszt, a négyzet és a kocka. Ez a tény nyilvánvalóan hozzájárult e templomtipus széleskörű és hosszú időn át tartó elterjedtségéhez a középkorban. Ezek a kereszténységben olyannyira megszokott szimbólumok a Kelet népeire - az ókori görögökre és később az Iszlámra - még nagyobb vonzóerőt gyakoroltak, mert számukra a négy égtájat és a megalkotott anyagi világot reprezentálták. A kupola szimbolizmusához szorosan kötődő további témák a kupola és a szentély ikonográfiája a keresztény templomban, a boltív, az oltármennyezet és végül az „omphalion", amelyet a templom padozatán alakítottak ki pontosan a kupola középpontja alatt. A templom azonosítása a világegyetemmel különösen nyilvánvaló a kereszt alakú, kupolás és a négy világtáj szerint betájolt templomnál. A kupola, ahogy már említettük, az ég szimbóluma, a kereszt négy szárát a négy égtájjal azonosítják, a kozmikus régiókkal Az apszis a Paradicsom, ez a keleti szár. Az épület közepe az alant fekvő földet szimbolizálja. Az ortodox naosz a Világegyetem miniatűr szimbóluma, ahol az építészet és a festészet koherens egészként hat: a Pantokrátor a központi kupolát foglalja el, amely az isteni hajlékot szimbolizálja a menny felső szférájában. Az angyalok és próféták következnek az alsóbb körben, míg a Szent Szűz az apszisban, a fény bölcsőjében, a hívők és az égiek közt közvetít. Az architektúra és az ikonográfia