A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - SZILASSY Zoltán: A kultúrtáj: a műemlékvédelem és természetvédelem határterülete

rasztosak és elkülöníthetőek, mint itt. A századunk iparosításával és urbanizációjával együttjáró óriási léptékű társadalmi és gazdasági változások ellenére e sokféleség jelentős része fennmaradt, megkülönböztető jelleget kölcsönözvén országoknak, régióknak és a kisebb kiterjedésű, lokális területeknek egyaránt." A táj természeti és kultúrtáj típusra osztható. Európának egy viszonylag kis, de igen értékes része még ma is természetes vagy féltermészetes ökoszisztémákat hordoz. Ennek dacára gyakorlatilag nincs olyan terület, amely teljesen természetesnek tekinthető abban az értelemben, hogy ott semminemű emberi befolyás nem volt, és kevés az olyan hely is, ahol az ember nincs jelen. Még az északi szubalpin nyírfaerdőkben vagy az orosz tajgában és tundrán is - amelyeket gyakran úgy jellemeznek, hogy érintetlenek - tapasztalhatók az emberi beavatkozás jegyei. Más területek, mint amilyenek a kopárok vagy a mediterrán bozótosok, sokszor a korábbi erdőségek helyén keletkeztek, és valójában nemhogy befolyásoltak az ember tevékenysége által, de valójában a keletkezésük is az évszázados emberi földhasználat eredménye. A kultúrtáj kifejezés ezt az ember és a természet közötti megkülönböztető viszonyt jelenti, és főként a vidéki tájakat foglalja magába. A kultúrtáj, miközben uralkodik a megmaradt természetes növénytakarkójú tájak felett, igen jelentős szerepet játszik az Európa természeti környezetében. Kifejezetten úgy tűnik tehát, hogy az európai tájak részére a kultúrtáj-kategória a legmegfelelőbb. DEFIN1ÁLÁSI PROBLÉMÁK, MEGKÖZELÍTÉSI MÓDOK A kultúrtáj tematikája kutatásának modern története viszonylag rövid, amely sosem képezte egyetlen tudományszak jól körülhatárolt, egzakt diszciplínáját. A következetes kutatási irány kialakulását, a problematika feltárását hátráltatta az is, hogy a földrajzkutatók és kultúrtörténészek - akik a szakterületet elsősorban és érthető módon a sajátjuknak tekintették - érdeklődése a „táj" tárgykörén belül folyamatosan változott, és ezért nem alakulhatott ki határozott iránya a kutatásnak. így a kultúrtájra és annak evolúciójára vonatkozó ismereteink térben és időben igencsak egyenetlenek és nagymértékben eklektikusak. Sok zavar tapasztalható a definíció és nomenklatúra kérdéseiben is. Nem világos például az, hogy pontosan mit értenek az egyes szakemberek az olyan, a szakmai szóhasználatban már elterjedt elnevezés alatt, mint történelmi, nemzeti örökségi, természeti, archaikus, hagyományos vagy éppen etnográfiai táj, ahány kutató, annyiféle okfejtés. Altalános azonban az a meggyőződés, hogy a kultúrtáj, mint témakör, átfogó, integrált, egyeztetett tanulmányozást igényel, sokkal többet annál, mint amiben eddig része volt. Az egyik fő probléma talán az, hogy a szakterületnek nincs, és nem is lehet egyedüli, igazi gazdája. A téma multidiszciplináris interpretációt igényel, és talán ezért, az alkalmazható eljárások közül ilyen szempontból a legmegfelelőbb a tájökológia integrált megközelítése. E szakterület irányultsága és módszertana azonban a fejlődés jelenlegi fázisában lényegében a természettudományokból eredeztethető, és az ugyancsak meghatározó társadalmi-gazdasági dimenziók szisztematikusan még nem épültek be a kutatásba. Pontosan ezért a tájökológia tudománya önmagában kevés lehet azon kultúrtájak problematikájának teljes megértésénél - és ez jelentős korlátozó tényező -, ahol a kultúrtörténeti és a szociogazdasági tényezők lényeges vagy akár döntő szerepet játszottak a táj kialakulásában. Emellett számos sarkalatos kérdés magában az ökológiában is jelenleg még tisztázásra vár: pl. egyensúly, klimax stb. Mindenképpen szükség lenne tehát a természettudósok és a szociológusok közötti párbeszédre a környezet alapvető problémáinak értelmezése és megoldisa érdekében. A tájjal kapcsolatos változatos és gazdag szemléletmódunkban ugyanis a kultúrtáj története egy jól egységesíthető kiindulási pont lehet azon folyamatok tanulmányozásához, ahogyan az ember és a környezete hatott egymásra, és alakította ezáltal a tájat a történelem során. A humán- és természettudományok szoros együttműködésére, nagy időtávlatokat áttekin-