Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - D. MEZEY Alíce: Amitől a helyreállítás hiteles és jó – előzetes tudományos feltárás és kutatás

D. MEZEY ALICE AMITŐL A HELYREÁLLÍTÁS HITELES ÉS JÓ - ELŐZETES TUDOMÁNYOS FELTÁRÁS ÉS KUTATÁS „A múltlból hamisan értelmezett jelenben a múlt képe is hamis. " Szilágyi János György: Legbölcsebb az Idő A műemlékhelyreállítások hitelességének megítélése a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó szakemberek egy részének központi problémájává kezd válni. Mi lehet ennek az elbizonytalanodásnak az oka, ami a fogalom kifejtésének igényében nyilvánul meg? - Tán az Európában, az európai kultúrában megszületet műemlékvédelmi gondolathoz csatlakozva, az UNESCO más földrészekre is kiterjedő' szervezetében vetődött fel, és az európaitól eltérő kultúrkörök hatásainak tulajdonítható? -Vagy korunk építészete technicizálódásának, netán ennek ellentéteként a posztmodern irányultságú építészet, történeti stílusok formavilágát szabadon alkalmazó neoeklektikájának következménye? - Vagy a legújabb vizuális technikák által manipulált szemünk és érzékvilágunk keres a korábbinál biztosabb, vagy újfajta fogódzókat? - Esetleg a kérdés időszerűsége a társadalomban kialakuló új értékrendekkel függ össze és ellentét feszül a társadalom műemlékekkel szemben támasztott igénye és a műemlékvédelmi szakemberek erről alkotott véleménye között? E kérdéskörök a társadalom művészetszociológiai és művészetpszichológiai vizsgálatait kívánják meg mégpedig azzal a világosan megfogalmazott céllal, hogy a kapott válaszok alapján szolgáljuk, de ne kiszolgáljuk a vizsgálat eredményeképpen feltáruló és megfogalmazódó igényeket. Mindenesetre a műemlékhelyreállítások hitelességének mibenlétét tanulmányok sora tárgyalja, megfogalmazása időszerűnek tűnik. A tanulmányok egy része a fogalom jelentéstartalmából indul ki és etimológiai vizsgálata útján kísérel meg a közelébe férkőzni. E boncolgatások elkerülhetetlenül fontosak az elmélet síkján vezetett gondolatmenetek terminológiai tisztasága szempontjából, amikor azonban az alkalmazás irányába lépnek tovább, és a letisztuló félben lévő fogalomkörökkel kívánnak a gyakorlat számára recepteket szolgáltatni, zsákutcába jutnak. A hitelesség ugyanis „fajtáival" csak nagyon korlátozott mértékben jellemezhető. Erre az 1994-es Bergeni Találkozó „tézisei" tesznek vitaindító kísérletet, miközben azt is leszögezik, hogy egyedül az hiteles, ami eredeti, azaz önmagával azonos. Mondható, hogy mindazok a „beavatkozások", amelyek a töredékes eredetit érik, mind eredményük mind hatásuk tekintetében a hitelességnek csak pontosan meghatározandó mibenlétével, és nem fajtájával jellemezhetők. Nem pótolható ugyanis a beavatkozás folyamatának konkrét és részletes leírása, dokumentálása, egy, az általánosítás igénye miatt a tényszerűséget nélkülöző fogalommal. És ez érvényes minden olyan, a kompromisszumok sorozatát akár tudatosan vállaló törekvésre is, amely „azt a minimumot fogalmazza meg, ami fölött még egyetértésre lehet jutni". A tanulmányok másik része a fogalom sokarcúságából kiindulva logikus kérdésekre logikus válaszokat keres - és talál is. Például azt, hogy „az eredetiség a meglévő értékre, a hitelesség a restaurálásra vonatkoztatható kritérium". Jómagam, a továbbiakban a konkrétumokat mellőzve, - az emiatt felmerülő esetleges kritikai megjegyzéseket vállalva - azoknak a munkafolyamatoknak elemzésére vállalkozom, amelyekre a hitelesség igényével készülő műemlékhelyreállításoknak alapozniuk kell, és amelyeknek meg kell előzniük a helyreállítás miként-