Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - D. MEZEY Alíce: Amitől a helyreállítás hiteles és jó – előzetes tudományos feltárás és kutatás

jét befolyásoló elhatározásokat, valamint a fennmaradás érdekében szükségszerűen elvégzendő beavatkozásokat. Ez a munkafolyamat nem más, mint a maga tárgyi valóságában létező „emlék" vizsgálata/feltárása, tudományos kutatása és a kutatási eredmények értékelése. E feladatsor maga idejében történő elvégzésének szükségessége - bármilyen furcsán hangzik - eddig még kellőképpen nem kifejtett evidenciaként ismert a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek körében. A kutatási eredmények felhasználása és a helyreállítás során történő érvényesítése a vonatkozó előírásokban és az elkészült helyreállítások értékeléseiben is csupán alá vagy mellérendelt mellékmondatokba utaltan szerepel. Az építéstörténeti kutatás feladatát nem ritkán a tervezés számára történő adatszolgáltatásra korlátozzák. Mindez a gyakorlatban a műemléknek saját kvalitásaitól, saját esztétikájától és saját történetiségétől való elszakadását eredményezi, azaz az emlék történeti dokumentum értéke csorbul. A továbbiakban, a tudomány számára értékelhető módon végzendő helyreállításokhoz szükséges munkafolyamatok elemzése kapcsán, nem a mit tegyünk? - nem az adminisztrative előírt és akár rutinszerűen is elvégezhető feladatot kívánom ismertetni, hanem a hogyan? kérdésre kísérelek meg válaszolni. Az elemzés szempontrendszere három pilléren nyugszik: - milyen szemlélettel, - milyen cél érdekében, - milyen eszközökkel kell élnünk, amikor a ,Jiiteles"műemlékhelyreállítás érdekében dolgozunk? És még egy kérdés, ami a szakmán belül is fölmerül, de jellemzően a műemlékhelyreállításokkal kapcsolatba kerülő építészek fogalmazzák meg: - ha az emlék mondjuk a 13. század óta x számú stíluskorszakban minimum ugyanannyi izlésváltozás és még több használati igény váltzásának nyomát hordozza, miért nem engedhető meg, hogy a ma építésze a saját megfogalmazásában az itt és most jelentkező igénynek megfelelően „kezelje" az emléket? A válasz egyszerű: azért, mert azok nem műemlékhelyreállítások voltak, az övének meg annak kellene lennie. Ez a válasz bármennyire igaz, nyilvánvalóan nem hat a meggyőzés erejével. Ennek oka nem annyira a válasz sommásságában, inkább a kérdező és a válaszadó szemléletének különbözőségében keresendő. A SZEMLÉLETRŐL A műemlékvédelem feladata az egyetemes emberi kultúra részét képező, elsősorban az alkotóművészetek kategóriájába sorolható tárgyi emlékek egy részéről történő gondolkodás és gondoskodás. Mivel ezek a tárgyi emlékek nagyobbrészt ingatlan építészeti alkotások, folyamatos használatuk miatt különösképpen kiszolgáltatottak a velük szemben támasztott használati igénynek. Az esetek többségében nem szállíthatók múzeumba, nem zárhatók vitrinbe, sőt, nem merevífhetők bele egyetlen ideálisnak gondolt és végsőnek szánt esztétikai megjelenésbe, fizikai állapotba sem. A műemlékhelyreállítások - a továbbiakban nem teszek különbséget a konzerválás, a restaurálás, a rekonstrukció és a helyreállítás fogalmai között; a legáltalánosabb értelműt használom közülük azt, amelyik az előzőeket magában foglalhatja-, - tehát a műemlékhelyreállítások hitelességének szükséges, de nem elégséges feltétele az eredetiség megtartása. A ránk maradt, továbbhagyományozandó emlék „jövője" a látható és rejtett részletek összességéből származó sajátos, és mindig egyedi teljességük kibontakoztatása. Ez még abban az esetben is érvényes, ha maga az emlék vagy valamely részlete szerényebb kvalitással bír, mert a dolgok sokszínűsége, a kvalitás sokrétűsége és relativitása is a hitelesség részét képezi. Ezek feltárása, megőrzése és feldolgozása során válhatnak a jó műcmlékhelyreállítások hiteles kortörténeti dokumentumokká, olyanokká amelyek alkalmasak a hiteles tudományos értékelésre.