Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)
Előadások - ÁGOSTHÁZI László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában
ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ MAGYAR MŰEMLÉK-HELYREÁLLÍTÁSOK AZ OMF KORSZAKÁBAN BEVEZETÉS A címben foglaltakhoz rendelhető tartalom tekinteteben eleve mentegetőzéssel kell, hogy kezdődjék ez a meghatározott terjedelmű összefoglalás; a magyar műemlékvédelemnek ez volt ugyanis eddig a legtermékenyebb, a legtöbbet alkotó időszaka. Ekkor történt a legtöbb mind az elmélet alakulása, mind a tervezés ésmegvalósítás területén, s mindezek miatt a szervezeti és hatósági munkában is. Lehetetlen e nagyjelentőségű korszak minden helyreállítását akár csak említeni is; munkánk nem vállalkozhat többre, mint a kor folyamatainak vázlatos bemutatására a legjellemzőbb példákkal illusztrálva. Hosszú, majd egy emberöltőnyi korszakot kell áttekinteni, mely 1957-ben kezdődött az Országos Műemléki Felügyelőség létrehívásával (l) és 1992-ben ért véget. Harmincöt évről van tehát szó, olyan korszakról, amely néhány sajátos vonást hordozott: - még keményen, fájón élt az emberekben a háború minden borzalma, köztük az értékek válogatás nélküli pusztulásáé, - a fájdalommal hiányolt nemzeti, helyi, személyes értékek helyett a megmaradt, a hajdan esetleg alig becsült alkotások felértékelődtek, új értelmet kaptak, - a háborús pusztítás nyomában sajátos feltárulkozása történt számtalan épületnek: a vakolatrétegek, elfalazások alól ismeretlen ablakok nyíltak fel az épület saját múltjára, történetére; ezek az ablakok középkori ülőfülkékre, reneszánsz falfestésre, zárterkélyek, vagy boltozatok maradványaira, addig nem ismert freskókra nyíltak, - új, azelőtt nem látott „csodák" jelentek így meg a magyar társadalom tudatában és korábban nem, vagy csak alig ismert feladatokkal kellelt a magyar szakembereknek megküzdeni; ez a küzdelem új társadalmi gazdasági körülmények színterein zajlott: a kollektivizált társadalom és gazdaság országosan összehangolt intézkedéseket tett lehetővé s meg tudta teremteni ezeknek az országos jogi, szervezeti, illetve megsokszorozódott feladatokhoz igazodó anyagi feltételeit (2). Visszatekintve a vizsgálandó korszak műemléki aktivitásra, talán a felsorolt néhány - s természetesen még sok egyéb - körülmény magyarázatot ad arra a korábban hazánkban soha nem látott műemléki „boom"ra, melyet egyetlen magyar vagy külföldi elemző sem tud figyelmen kívül hagyni. Ez az a korszak, amely a szervezet, a jogi és pénzügyi háttér megteremtésén, a társadalmi tudatformálás és propaganda elindításán, a tudományos munka új alapokra helyezésén túl elég aktivitást hordott magában ahhoz, hogy meglepően nagy számú megvalósult helyreállítási munkával is dicsekedhet. Érdemes megpróbálni valami összegzést készíteni a kor aktivitásáról, a rendelkezésre álló lehetséges források alapján (3). Az adatok utólag is megdöbbentő nagyságú tevékenység eredményeit mutatják. A bizonyára nem teljes országos képbe bele tartozik a teljes helyreállítástól az esetleges kutató feltárásig igen sokféle, eltérő nagyságrendű munka. A jelzett források az alábbi esetszámokat rögzítik:
