Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ÁGOSTHÁZI László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában

kastély és középület - ide értve a kúriákat, a közcélra használt hajdani városi palotákat, kolostorokat stb. is 323 lakóház - az esetleg más célú, de a vizsgált időszakban így hasznosított városi épületekkel együtt 210 templom, kápolna, zsinagóga stb. - azok, amelyeket eredeti rendeltetésük szerint használnak 436 népi és mezőgazdasági építészeti alkotás - lakóházak, szélmalmok, magtárak, falumúzeumok, majorsági épületek, barlanglakások stb. 75 rom, várrom, várfal, bástya 84 egyéb - kerti pavilon, kálvária, híd, szobor, emlékmű, temető 40 kastélypark 5 Összesen tehát ezidőben 1173 esetben történt valami beavatkozás a műemlékileg védett épületek életébe, állapotába. Ennyi regisztrált munkáról nyilván csak összefoglalásra - s nem részletes értékelésre - lehet vállalkozni. Erre tesz kísérleteket ez az írás. A részletezés előtt feltétlenül említeni kell azokat, akik ezt a megdöbbentő nagyságrendű munkát irányították, tudományos tartalmát és gyakorlati lépéseit meghatározták, akik végül is a mai magyar műemlékes gondolkodásmód, elmélet, gyakorlat formálásában s a vizsgált korszak szervezeti formájának kialakításában meghatározó szerepet vállaltak. Tevékenységük részletes méltatása (4) nélkül első sorban Dercsényi Dezső, Entz Géza, Gerő László, illetve Csemegi József, Gerevich Tibor, Kislégi Nagy István, Papp Imre, Pogány Frigyes, Rados Jenő, Várnay Dezső nevét kell említeni. Ók azok, akik a kialakuló új magyar műemléki szervezet közvetlen irányítóiként, vagy munkájukkal ahhoz szorosan kapcsolódva mintegy összekötő kapcsot képeztek Möller Istvánon. Lux Kálmánon és Gézán, Wälder Gyulán, Lechner Jenőn keresztül a „nagy elődökig", az úttörőkig: Henszlmann Imréig, Ipolyi Arnoldig, Rómer Flórisig, Steindl Imréig, Schulek Frigyesig. Nagyon sok további kérdés említése illetve részletezése volna még indokolt, de a konkrétumok, a példák is alkalmasak arra, hogy a magyar műemlékvédelem e jelentős korszakának aktivitását megvilágítsák. Ezek bemutatását bizonyos csoportosításban kíséreljük meg. KÖZÉPÜLETEK ÉS KASTÉLYOK Akár önkényesnek is tűnhet a két cmlékfajta együtt történő tárgyalása, hiszen az egyik jellemzően városi épület, többnyire zártsorú beépítésben, a másik szabadon állóan, parkban helyezkedik el; az előbbi tipikusan valamiféle közösségi rendeltetés szolgálatára, míg a másik egyéni, reprezentatív célra épült. Ugyanakkor „műemlékes" megközelítéssel a két épületfajta sok közös vonást hordoz, hiszen létrejöttük többségében a 1819. században történi, így építészeti jellegzetességeik, szerkezeteik hasonlóak, és történetük is többnyire hasonlóan alakul: kevesebb az építési periódus. Talán jelenkori történetük is sok hasonlóságot hordoz, hiszen számos kastély közösségi rendeltetést kénytelen elviselni, vagy átépítésének igénye ez irányú. Minden esetre, a műemlékes napi gyakorlat szempontjából több a közös, mint az eltérő vonás. A két épületfajta sorsában - életében talán az a legerőteljesebb eltérés, hogy a II. világháború után Magyarországon a kastélyok szenvedték meg jobban a rendszerváltást követő kényszerű funkcióváltás súlyos következményeit; e politikai jellegű döntések után alig akadt olyan a mintegy 1500-2000 hazai kastély és