Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - MAROSI Ernő: Magyar műemlékhelyreállítások a MOB korszakában

Schmidtnek az iskolájából. Maga Schmidt is mindig ott van a háttérben, néha az előtérben is. Az ilyen saját tevékenységei közé tartozik a pécsi székesegyháznak a rekonstrukciója. A beavatkozása előtti állapotot, barokk berendezéssel és meglévő későgótikus boltozatokkal, amelyről még fényképfelvételek tamáskodnak, radikálisan likvidálta, egy jellegében és díszítésében történelmi előzmény nélküli „megtisztított" belső érdekében. Ennek a korszaknak egyik vezéregyénisége Steindl Imre. Egy fényképen Steindl Imrét és stábját, művezetőit és helyettesét látjuk a kassai dóm építkezései közben. Ez a barátságos csoportkép nem nélkülözi a középkorias kőfaragó misztikának és reprezentációnak bizonyos vonásait. Az előtérbe nagyon szép kis csendéletet helyeztek munkadarabokból és kőfaragó eszközökből, nyilván a szakma reprezentálására. Steindl a Friedrich Schmidt által létrehozott bécsi Hüttének a tagja volt és maga is páholyszerűen szervezte munkatársait, többek között kőfaragó jegyeket is osztogatott számukra. Tehát itt a későbbi művészettörténeti felfogás értelmében a kassai dóm gyilkosai gyülekeznek barátságosan az asztal körül, mégpedig felismerhetően dóm tervrajzával. Steindl a kassai dóm totális „kijavítására" törekedett. Rekonstrukciós tervét lényegében a Henselmann-féle rekonstrukció szellemében alkotta meg, utóbb már erős kompromisszumokkal, csak a déli toronynak a szabályos kiépítésére való törekvéssel és lemondva a kölni analógiáról, egy meg is épített kis huszártoronnyal helyettesítve a Henselman által javasolt nagy kölnies négyezeti tornyot. A szakértő közbeavatkozása, amit a művészettörténész, Henselmann készített elő kritikájával, tökéletes eredményt hozott. A kassai dóm Steindl beavatkozásáig megmaradt későgotikus állapotában, az általa kiigazított, szabályossá tett, jellegében megváltoztatott formának tulajdonképpen csak a kontúrjai azonosak. A rekonstrukciós munkák közben készült fényképeken át lehet látni az épületen, tulajdonképpen a legalsó falrészletek kivételével minden újjáépült. A belsőben a tágas, (éppen ezt tekintették tulajdonképpen gótika-ellenesnek) széles ívekkel kialakított árkádok helyébe csúcsos árkádsor lépett. Tehát itt határozottan az építésznek mint szakembernek, vagy inkább a - kávéházi kifejezéssel Besserwissernek a szerepe bonlakozik ki, de ilyen a kor művészettörténésze is. Nagyon sokszor, mint Kassa esetében is, a művészettörténész szolgáltatja az építész számára az érveket. Tökéletes köztük a harmónia. Nagyon sokszor az építészet nem mást tesz, mint művészettörténeti téziseket szemléltet, megvalósít, hangsúlyoz. Steindl tervei közül kínálkozik két példa, mind a kettő szerencsére megvalósulatlan, mert óriási károkat okoztak volna. Egyik a gyulafehérvári székesegyház homlokzati terve, a másik a garamszentbenedeki apátsági templom homlokzatának a befejezési terve. Steindl mellett az azonos iskolázottságú Schulek Frigyes is hasonlóképpen működik. Eljárásának nevezetes, jól dokumentált példája a pozsonyi klarissza templom délnyugati kis huszártornyocskája, amelynek az eredeti állapotát a felmérési rajz őrzi. Ezzel a felmérési rajzzal gyakorlatilag azonos időben keletkezik a szabályozott kiépítés terve, tulajdonképpen az eredeti részleteknek a megtartásával és egy stílusban illeszkedő felépítménnyel. Ebben az állapotban maradt meg mindmáig ez a tornyocska. Még mulatságosabb a másik pozsonyi eset, amelyet szintén Schulek körében készült, Gyalus László által szignált rajz dokumentál. Ez a pozsonyi ferences templom tornya, amelyet egy nagyon sajátos, ívelt formájú gótikus sisak fedett le. Olyanfajta ívelt sisakról van szó, amilyent például Frankfurtban Mader Gerthenernek a Pfarrturmján ismerünk, és aminek a legközelebbi példája Bécsben a Marima am Gestade templomnak több részlete is. Ezt egyszerűen nem voltak hajlandók szabályos gótikus építménynek elismerni. A toronysisakot lebontották, ez ma is egy Pozsony környéki parkban található, és a tagolását megőrizve, „kiegyenesítették" a tornyot, sisakját szabályos fiálecsúccsá alakítva. Nyilvánvaló, hogy ezekben a művészettörténész támasza és majdnem mindig részben ötletadója is az építésznek. Hogy nemcsak ilyen viszony lehet kettőjük közölt, azt szépen mutatja a jáki templom példája. Itt Schulek elvi vezetésével Gyalus László működött építészként, már a XIX. század legvégén, a XX. század