Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - MAROSI Ernő: Magyar műemlékhelyreállítások a MOB korszakában

első évtizedeibe is benyúlva. Lényeges szempont volt a templom a purifikálása, barokk elemeinek eltüntetése. Hiába voltak a templomtornyoknak szép barokk falazott kő sisakjai, amelyek önmagukban is nagy értéket jelentenének, ezeket abszolút idegennek érezték a templom testétől, és románkori sisakokkal helyettesítették. A románkori sisak mintáját a zsámbéki templom szolgáltatta, amelynek délnyugati tornyán egy ilyen ívelt gúlás sisak fennmaradt. A kiindulópont az volt, hogy a XIX. századi ítélet szerint Magyarországon belső fejlődés ment végbe. Ennek a belső fejlődésnek az első láncszeme a lébényi apátsági templom, követte Ják és ezt követte Zsámbék. Mai művészettörténeti felfogásunk szerint erről a fejlődésről szóló tézis nem tartható. Ha azonban egy ilyen belső fejlődést tételezünk fel, akkor pl. a XIX. századi felfogás szerint kézenfekvő, hogy jelenítsük meg ezt a művészettörténeti ítéletet az épületeken is. így került a zsámbéki sisak egyébként eléggé aránytalanul és idegenül a jáki homlokzatra. Ebben a műveletsorban tulajdonképpen az eredetiség rendkívül kérdésessé, s az eredetinek a holléte, a lokalizációja problémává válik. Ebben a tekintetben a jáki templom az egyik legérdekesebb jelenség, hiszen egyes részletei 5-6-szoros inkarnációban is léteznek. Részben a helyszínen átalakítva, részben az eredeti állapotot megörökítő fényképek, gipszmásolatok sorában, (tehát van köztük eredeti méretű plasztikus, kézzel fogható alkotás is), részben pedig az eredetiről levett részletek muzeális felállítási formájában. A jáki nyugati kapuzat eredeti timpanonja legutoljára a szombathelyi múzeumban volt, és jelenleg Jakon van keletkezőben olyan muzeális gyűjtemény, amely valamennyi részletet tartalmazni fogja. Mindenesetre, az ajánlástól eltérően nem őrizték meg az épületen az eredeti timpanon formáit, hanem egy ettől eltérő önálló kompozíciót valósítottak meg, részben építészeti képtelenségeket is létrehozva, többek között a szemöldökzónának a lefelé való kiterjesztésével. Mindez ugyanakkor történt, amikor egészen váratlan és rendkívül érzékeny megoldásokat találunk Jakon, ahol az egész hajót és a déli mellékhajót is, mindenestül újonnan kellett építeni és boltozni. Ugyanakkor a templomnak a XIII. századból megőrzött északi hosszházfalain még az ornamentális festés töredékeit is mindmáig megtaláljuk. Tulajdonképpen máig eldöntetlen az a kérdés is, vajon a XIII. századi épületnek vagy egy XVII. századi újrafestésnek az emlékei vannak-e meg itt. Különösen Schulek volt hajlamos arra, hogy minden radikalizmusa melleit időnként hiteles, rendkívül finom megoldásokat alkalmazzon. így a kőtárban megőrzött, összerakható, töredékekből szerkesztett körablakok, amelyeket ők is már csak darabokban találtak, rákerültek az épületre másolatként. Egy másik ilyen esetben, amint annak idején Schulek munkáját felülvizsgálva már Csemegi József megállapította, a budai Nagyboldogasszony templomon mind a nyugati kerek ablakot, mind a kapuzatot annak ellenére is hiteles, részletekkel, kőtárban megőrzött darabokkal igazolható rekonstrukciónak fogadhatjuk el, hogy az egész tulajdonképpen egy nagy új együttesbe illeszkedik. Mi sem mutatja ezt jobban, mint azok a historizáló színes kerámia részletek, amelyek a Zsolnay-gyárban készültek és amelyek ugyanebbe a hitelesen rekonstruált nyugati kapuba illeszkednek. ítt egy másik ponthoz érkezünk, annak megállapításához, hogy a XIX. század 70-es éveitől a műemlék alapvetően a társadalom által igényelt reprezentatív feladatokat elégít ki. Világi emlékek esetében ez a reprezentatív feladat nagyon sokszor kormányzati vagy publikus funkció. Nemcsak a vajdahunyadi várat szánták császári-királyi vadászkastélynak, hanem a visegrádi épületegyüttest is így javasolták megmenteni. Nagyon egyszerű okból: így tudniillik nemcsak az állami költségvetésnek előkelő helyére kerültek volna ezek a restaurálások, hanem még a civillistából is lehetett volna rájuk bizonyos összeget fordítani. Előbb a pécsi székesegyház homlokzata adott számunkra alkalmat arra a megfigyelésre, hogy az emléknek a mindennapi életben, a reprezentációban és az urbanisztikában játszott szerepe szintén növekszik. Erre utal az az első vázlat, amelyet Schulek a budavári Nagyboldogasszony-templom kiépítéséhez és a részben, persze más formában megvalósított, még gazdagabb formában kiépített Halászbástyának az elhelyezéséhez készített. Nagyon nyilvánvaló ez az átalakulás magának a budavári Nagyboldogasszony-templomnak az esetében, ahol