Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - A műemlékhelyreállítások filozófiája Pódiumbeszélgetés – vezette: ROMÁN András

Sedlmayr János Talán ez a legnehezebben megválaszolható kérdés. Számos konferencia és egyéb próbálkozás ellenére ma sincs végleges eredmény. Anyagát tekintve nem tudom hitelesnek fölfogni azt, amit egyszer már kicseréltek vagy megváltoztattak. Az anyag új és nem bízom a formai hitelességében sem. Egy 13. századi alkotás szerintem például utánozhatatlan. Lehetséges, hogy az öntvények, egy bizonyos időszak formáit tökéletesen követni tudják, de ez sem mindenfajta anyag formai hitelességére, csak a kövekre vonatkozik. A technikák el is vesztek. Kérdés, hogy mindenki érti-e a formában rejlő tartalmat, a középkori emberét a 20. században. Vagyis általában nem bízom a formai hitelességben. A hitelesség egyéb vonatkozásaival kapcsolatban is vannak kételyeim. Ilyen például az a követelmény, hogy maradjon meg a városrész vagy épület karaktere hitelesnek. Én úgy érzem, hogy az folyamatosan változik. Persze úgy is érték, de nem igazán hiteles. Egy épületben vannak, véleményem szerint, megváltozott régi részek, és vannak hiteles, új részek is. A hiteles új részeknek jelentősége óriási, hiszen kiemelik az épület értékét és segítik kibontakoztatni a tudományos eredményeket. Fejérdy Tamás: Erről a kérdésről önmagában is el lehetne egy napot gondolkozni és vitatkozni. A műemlékhelyreállítás célját a beavatkozás megkezdése előtt kell meghatározni. A kettő együtt (a régi és új) a jó helyreállításban hangsúlyozom, csak a jó helyreállításban - válik hitelessé. Helyreállítást a komplex teljességre való törekvés értelmében csak akkor szabadna végezni, ha ennek feltételei biztosítva vannak. Ha hiányoznak, akkor kellő önmérséklettel, egyéb beavatkozási formánál kell maradnunk, ami lehet tatarozás, felújítás, bizonyos részletek korszerűsítése, stb. Ha a fogalmat, a műemlékhelyreállítást teljességre törekvőnek tekintjük, tisztáznunk kell azt is, hogy az egész épület hitelességéről vagy egy-egy részlet hiteleségéről beszélünk? Biztos vagyok benne, hogy sok esetben nem tudunk minden kritériumot teljesíteni. Hol anyagában, hol szellemében, hol funkciójában nem lesz hiteles a helyreállítás. Tehát mint kritériumot nagyon óvatosan kell kezelni. Leghibásabb műemléki beavatkozásnak tartom azt, amikor műemlékkutatás címén megtalálnak olyan evidens részleteket, amihez nem kell kutató, amit - bocsánatot kérek - csak a vak nem talál meg. Ilyen például egy templom déli homlokzatán befalazott, bevakolt déli ablak vagy déli kapu kibontása. Ilyen esetben nem maga a megtalálás és ennek bemutalása a cél, hanem, hogy ebből milyen építészettörténeti következtetések vonhatók le, hogy a déli kapu milyen összefüggésben van egyes építészeti periódusokkal, mennyiben segítik elő a kutatási, feltárási eredmények az építészettörténeti következetéseket. Ugyanis egy-egy megtalált részlet akár hiteles is lehet, de az összefüggések nélkül az egész mégis hiteltelen lesz. Ezért úgy fogalmaznék, hogy a műemlékhelyreállítás kritériuma az, hogy ne legyen hiteltelen és ne legyen hamis. Herb Stovel: Nem hiszem, hogy a hitelesség a fő kritérium, hanem úgy gondolom, hogy az analízisen belül ez egy lényeges pont. Egy megjegyzést szeretnék tenni ahhoz, amit Sedlmayr János mondott, aki olyan szerencsés volt, hogy részese lehetett az 1964-es velencei konferenciának, és aki a hiteles formákkal kapcsolatban fejtette ki kételyeit. Ezzel én is egyetértek. Nyugaton mi nagyobb hangsúlyt helyezünk az anyagi hitelességre, mint bármi más egyébre. Ezt könnyű elfogadni, de pontosan ez az a pont, ahol arra a felfedezésre jutottunk, hogy ezt a kérdést más kultúrák teljesen más megközelítésből látják és fogják fel. A japánoknál nem létezik a hitelességnek megfelelő szó.