Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ANDA Judit: A sárospataki Vörös torony helyreállítása

zött a gyalui és sárospataki várban I. Rákóczi György megrendelésére készültek. A sárospataki kivételével valamennyiről csak levéltári adatokból tudunk, leletanyagot nem ismerünk. A bokályokra vonatkozó kutatásairól a munkában résztvevő Szebényi Judit restaurátor volt szíves tájékoztatni, melynek adatai alapján: A bokály szó egyiptomi eredetű, használatára vonatkozóan legkorábban a görögnél találkozunk, ahol italok hűtésére szolgáló agyagedényt jelentett. Itáliában a bor és az olaj mérésére szolgáló korsó. A boccalle szó olaszból ill. részben német közvetítéssel került az európai szóhasználatba. A XVII. sz. -ban Erdélyben így nevezték a fehér alapszínű majolika tárgyakat, jelzőként használva, mint pl. bokály-korsó, bokály-tábla, bokály kemence. Ma a népi kerámiák között jól ismert kancsó neveként használjuk. A sárospataki bokályos ház a Vörös torony negyedik szintjén állott. Első írásos említése 1644. március 8. -áról származik, amikor I. Rákóczi György a következőket írta feleségének Lorántffy Zsuzsannának a patakon tett látogatásáról: „... nekem annyi ürességünk nem volt, hogy csak az házakat is Patakon jól megláthassuk, az bokályos házban ugyan nem is voltunk"... A fejedelem levelezése a portai követtel gyakran említi a bokály-táblák vásárlását, amiket valószínűleg az oklevelek szerint 1639-ben kezdődő nagy pataki építkezés miatt - ide szállítottak. A fennmaradt levelezésből kitűnik, hogy a bokályok közül a nagyobbat 20-20 ozporán, az apraját 10-10 ozporán sikerült Konstantinápolyból megvásárolni. (A Rákóczi levelezésben használt ozpora a másutt haznált akcse török pénzegység fele. Abban az időben egy jérce ára négy akcse volt, egy birkát 24 akcséért lehetett megvásárolni. Tehát egy bokály ára 10 jérce ill. másfél birka árának felelt meg. ) A bokályos ház a fennmaradt inventáriumok és oklevelek leírása szerint a Bodrog felé két ablakkal déli irányban pedig egy ablakkal volt nyitott. 1701-ben készült inventárium szerint a helyiség már elhagyatott csempeburkolata hiányos, három ablaka üvegzellen. A falcsonkokból lemérhetően a falak vastagsága mindössze 85 cm volt, és ezek áttört volta okozhatta feltehetőleg a tetőzet leomlásakor előidézett pusztulást. A Bodrogpart felőli két ablak közül az egyiknek megmaradt a könyöklő és szárkő helye, ennek ill. a homlokzat nyílásainak részletes vizsgálata, felmérése után be lehetett azonosítani azt, hogy ezen az oldalon két keresztosztós ablakkeret lehetett, melyek töredékei a kőtár anyagában fellelhetők voltak, ezek alapján elkészülhetett a rekonstrukció. A D-i oldalon ugyancsak megmaradt a korábban ott levő nyíláskeret lenyomata, könyöklője. Ehhez csak az az egyetlen nagyméretű kőkeret illett, melyet a kőtárban a töredékekből már korábban összeállítottak és bemutattak. Az erről készült másolat került vissza a falazott keretbe. A helyiség egykori tégla teknő boltzatának megmaradtak a boltvállai, a boltozatok indításai, ennek alapján rekonstruálhatóvá vált a terem lefedése. A bokályos ház rekonstrukciója során a külső falakat vegyes falazattal (kő-tégla) készítettük, a sarokkváderek, osztópárkányok kőből készültek. A falazatban - mint a Vörös torony egyéb helyein is az utólagos kifalazásoknál, elhelyezéseknél - téglát is alkalmaztunk. A falkorona kialakításánál jeleztük annak bizonytalan magasságát, az ágyúterasz lőréseit. A falkorona kúpcserepekkel történő fedése nem formai okok miatt készült, hanem a falak természetes kiszellőztetését célozza. A külső új falazat és a régi határoló falak között a terv szerint síkbeli különbség készült volna kihasználva az egyébként is meglévő szabálytalanságokból adódó különbségeket. Az új homlokzati részek finoman