Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)
Előadások - ANDA Judit: A sárospataki Vörös torony helyreállítása
elválasztva a Vörös torony többi homlokzatától homokos adalékú mészhabarcs dörzsölést kaptak, mely színben igazodik a torony kőanyagához. A belsőben a boltvállaktól szerkezetileg teljesen függetlenül oldottuk meg a vasbetonból készült boltozat rekonstrukcióját. Az új és régi boltozatrészek elválását egy végigfutó keskeny hornyot terveztünk, melyet az egymástól független két szerkezet lehetővé tett. (Sajnos ezt a hornyot a restaurálás során kiegészítették. ) A tervek szerint az új boltozatmeszelt felületű nyers vasbeton lett volna. A tervek e téren nagyrészt meg is valósultak. A belső falfelületekre ugyancsak a helyreállítás koncepciója szerint kerültek vissza az egykori csempék: a megmaradt eredeti falakra részben az eredeti töredékekből, részben azok alapján készített színes csempék kerültek vissza, míg a rekonstruált új falakon az egykori minták kontúrjával rajzolt csempeborítás készült. Ezt a csempe töredékek részletes vizsgálata tette indokolttá, hitelessé: ugyanis az eredeti bokályokat máz alatti festéssel készítették, a különböző mintákat színezett ólommázzal vitték fel a felülere. Hogy megakadályozzák a színes mázak összefolyását ezek szélrée kék színű - írókával felrajzolt - kontúr került. Az ötletet ez adta: a rekonstruált falra csak a kék kontúrokkal felrajzolt mintázatú csempeborítás került. A bokályokat mind ugyanazzal a mintával festették, de a felhelyezéskor négy darab adta ki az ismétlődő mintát. Hullámvonalas ágakon, sima vonalú levelek között gránátalmákat és sokszirmú kék virágokat látunk. A festő sablont másolva festette meg a mintát. A restaurátor szives közlését átvéve néhány példa annak illusztrálására, hogy a régi töredékek alapos vizsgálata mi mindenről árulkodhat: A töredékek vizsgálatából megállapítható, hogy a XVII. sz. -i török műhelyben öten dolgoztak, mindegyikük másképp festette meg ugyanazt a mintát. - az első festőt „mesternek" neveztük el, hatalmas szakmai gyakorlattal, biztos kézzel dolgozott. - a második romantikus lelkületű lehetett, csempéin a levelek, virágok sokkal teltebbek, vonalvezetése lendületesebb mint a többiek munkáin. - a harmadik festő az egyetlen, akinek csempéi teljesen egyforma színvonalon készültek. Pontosan, ám kicsit lelketlenül, mechanikusan dolgozott. A legtöbb csempét - a restaurált darabok felét - ő festette. - a negyedik viszont nagyon keveset dolgozott, akkor is eltévesztette a színeket, sokszor lecsöpögtette az ecsetről a festéket. - az ötödik lehetett a kisinas, egy kezdő, valószínű gyerek. Legtöbbször a nagy selejtes lapokat kapta, sokszor eltévesztette a mintát, a levelek oldalát nem fogazottá rajzolta, kihagyott néhány motívumot. A töredékeket a restaurátor a fenti kézjegyek alapján válogatta és állította össze. A bokályos ház nyugati oldalán megmaradt a csempék felerősítésének habarcs lenyomata. E nyomok megmutatják, hogy a boltozat indítása alatt egy keskeny csempesor futott körbe, alatta a négyzetes csempék következtek. A megmaradt 300 cm-es magasságból kiszámítható, hogy alul szintén egy keskeny csempesor futott körbe. Az eredeti darabokat műanyag kampókkal és mágnessel rögzítettük a vakolatban elhelyezett fémvázra, így biztosítjuk az állandó kiszellőzést a csempe és a fal között. A csempék feletti falfelület a - sub rosa - teremhez hasonlóan festve volt. Olyan kevés nyoma maradt meg ennek a kifestésnek, hogy sajnos annak alapján nem lehet azt rekonstruálni. A bokályos házban végül elkészült egy töredékeiben fennmaradt zöldmázas kányha is, igy lett teljessé a
