Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - NÁNDORI Klára: A dömösi prépostsági romok helyreállítása

azt megelőzően különböző múzeumokban őrzött faragott kőanyag összegyűjtése a visszahelyezés céljából. (Itt jegyezzük meg, hogy ez az összegyűjtés a mai napig nem fejeződött be. ) A helyreállításkor nem állt rendelkezésünkre megfelelő, faragható minőségű és méretű tömör tégla. Lehetetlen a tervezett födém üvegelemeinek anyagában történő színezése, a kényes és gondos kivitelezést igénylő üvegbeton szerkezet válogatott szemszerkezetének biztosítása. Ugyanakkor a hivatal állásfoglalásában leszögezte, hogy kerülni kell a tudományos kutatások lezárása előtti tervezést vagy építészeti beavatkozásokat, egyben a tervező részére tervteljesítési határidőt írt elő. Ezek után hogyan látom a hitelesség kérdését az elmélet és a gyakorlat határáról, mint tervező építész? Veszélyeztetett és pusztuló emlékeink számának növekedése az első vonalba kényszerít bennünket, ahol nem mindig engedhetjük meg magunknak a gondtalan etimologizálást, hiszen a műemlékek életébe történő elkerülhetetlen és tényleges beavatkozások minden terhének és felelősségének aránytalanul nagy hányadát mi cipeljük a vállunkon. Munkánk a helyreállítandó műemlék állapotának vizsgálatával és műszaki felmérésével, dokumentálásával kezdődik, elméletileg a tudományos, régészeti és falkutatás eredményeire támaszkodó elméleti reonstrukciók, helyreállítási tervek készítésével folytatódik és a kivitelezés tervezői művezetésével, majd az elkészült állapot utódokumentálásával fejeződik be; elméletileg folyamatosan együttműködve a szakági tervezőkkel, gépésszel, statikussal, elektromos tervezővel, a kő-, fa-, falkép- és üvegrestaurátorokkal. Ugyancsak elméletileg a munkakörülményeket ill. feltételeket a Hivatal biztosítja. A gyakorlat azonban igen eltér - sőt elszakadni látszik - az elmélettől, különösen mióta a műemlékes szakmunkára nevelt és edződött kivitelezői gárda leszakadt szervezetünkről. Szakmámban az elmélet és a gyakorlat határterületén dolgozom immár 30 éve. úgy gondolom, hogy elméletből eléggé felkészült, szakmai felelősséggel megterhelt, de intézkedési jog és a munkavégzés elméletileg szükséges elemi feltételeit gyakorlatilag nélkülöző állami alkalmazott tervező építészként. A Velencei Charta születésekor kezdtem műemlékes építész tervezői pályafutásomat. A Velencei Charta számomra ma is tiszteletreméltó, hiszen az emberi társadalom kulturális, művészi értékeinek, egyben történelmi dokumentumainak hiteles állapotban való megőrzése érdekében létrehozott, egyetemes érvényű elveket megfogalmazó alapokmány. Mivel sem jogom, sem szándékom saját elképzelésem szerint alakítani a világot, sosem tapasztaltam, hogy a Charta bármiben akadályozott volna munkám során; de talán nem is éltem vissza a Charta adta lehetőségekkel. A műemlékvédelem - Horler Miklós osztályvezetőnk által a Velencei Charta szellemében, de gyakorlati tapasztalataink alapján mefogalmazott - feladatait

4 magunkénak tekintettük. Tudomásul vettük, hogy a helyreállítás módszerei a tudomány, a művészet és a technika különböző területein dolgozó szakemberek szoros egymásrautaltságán és együttműködésén alapulnak.

5 A műemlékvédelem teóriája, a helyes elvek és módszerek összefoglalása és közzététele feltétlenül szükséges, hiszen ez tudományos állásfoglalásunkon kívül minősíti magatartásunkat, szakmánkhoz való viszonyunkat, egyben támpontokat ad a közvélemény szakmánkkal kapcsolatos formálásához. Figyelemmel kísérve azonban napjaink szakmai fórumain, nemzetközi tanácskozásain folytatott, egyre belterjesebbé váló vitákat egy-egy fogalom elméleti tisztázása érdekében, a már elkészült helyreállításokat kritériumrendszerek alapján értékelni akaró bizottságok körvonalazódását, félő, hogy a helyreállítások történetével, a fogalmak jelentésével, a számtalan publikációban közölt definíciók összehasonlító elemzésével foglalkozó „tudomány" a tényleges műemlékvédelem helyébe lép és az évekig tartó viták „hevében" észre sem vevődik, ha a vizsgálat tárgya eközben csendesen elpusztul. A viták zajába néha tudálékos hangok is vegyülnek. Én aggódom. Sokaknak nem okozott gondot a dömösi kövek sorsa a helyreállítás előtt, pedig lett volna miért szót emelniük.