Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - NÁNDORI Klára: A dömösi prépostsági romok helyreállítása

A másik veszély a „hitelesség" nevében az a túlszabályozás, mely jogászok és hivatalnokok közreműködésével minden szellemet és kezdeményezést kiöl az alkotó, a kellő felelősséggel és bátorsággal kísérletező szakemberekből. A dogmák elhatalmasodása, mint minden területen, itt is veszélyeket hordoz. Nem jelenthető ki pl. hogy egy faragott kőhöz nem szabad hozzányúlni, vagy egy quaderkőből épített falsarkot nem szabad levakolni, mert az ilyen „szabályok" torz megoldásokhoz is vezethetnek. Természetesen nem mindegy, hogy hogyan nyúlunk hozzájuk. Tévedés ne essék, nem a szakmai következetességet, a kellő szakmai szigort vagy az azonos mércével mérést vagy akár a szakmai színvonal számonkérését utasítom el. De nem mindegy, hogy a számonkérés kiknek a részéről, mikor és milyen körülmények között, az adott lehetőségek milyen mértékű ismerete mellett történik. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a hitelesség szempontjából nemcsak a helyreállítás végeredménye vizsgálandó. Hiteles munkához jól képzett, megbízható „hiteles" kutatók, tervezők, szakreferensek, kivitelező szakemberek kellenek „hiteles" vezetők irányítása mellett, akik feladatuknak tekintik a hiteles szakmai munka végzésére alkalmas körülmények megteremtését. A frontvonalon küzdők kis csapata mellé vagy mögé kellene a támogató háttér, mely felvállalja, magáénak tekinti, segíti az ügyet, és a hitelességért folytatott küzdelemben nem hagyja magukra a küzdőket. Teoretikus viták helyett vagy legalábbis mellett olyan szakmai fórumok megteremtését javasolom, ahol tényleges és aktuális szakmai problémák megvitatása történik érdeklődő szakemberek körében, ahol az architektus és a filosz mentalitást közelíteni lehet, megismerve egymás gondolkodásmódját, szándékait egyegy konkrét munka kapcsán. Ahol nem csak egy osztályzatot kapunk hitelességből, hanem megtudhatjuk azt is, hogy mit miért tettünk jól vagy rosszul. Kell a kritika, de csak amely nem romboló, mely csak azt veti el, ami helyett jobbat tud ajánlani. A kutatóknak el kell hinniük, hogy az építészek nem egyeduralomra törnek akkor, amikor munkájuk során épület- és levéltári kutatásaik eredményeire akarnak támaszkodni, hanem a szakmai tisztesség követelményeinek akarnak eleget tenni. Közös munka, közös gondolkodás eredménye lehetne egy-egy szakmai fórum keretében a hiteles dokumentálás módjának meghatározása, elsajátítása. Ez igen fontos kérdés, és azt hiszem, máshol is problematikus. Dokumentálni olyan egyértelműen kell, hogy azt minden értelmes ember megértse, sőt ugyanúgy értse meg ma is, holnap is. - fontos rajzi dokumentumok helyett nem elég a szöveg, pl.: „a Ny-i oldal K-i ablakának E-i szárköve alsó harmadának belső oldalán" - a fotódokumentáció ne csak képes album legyen Ennek a témának a kidolgozását a hitelesség szempontjából első lépésnek és régi adósságnak tartom. Gyűjtsük össze a pozitív és negatív példákat és okuljunk belőlük. A munkatársaknak - régésznek, művészettörténésznek, építésznek, statikusnak és más szakági tervezőknek, kő-, falkép, fa-, üveg-, tárgyrestaurátoroknak már a helyreállítási program indításakor be kellene kapcsolódniuk a munkába. Ahogyan mi gyakorló építészek segítséget kapunk az elmélet oldaláról annak tisztázásában, hogy milyen módon igyekezzen a műemlékes építész hivatását betölteni, úgy mi is segítségünket ajánljuk az előbbi téma részfeladatainak kidolgozásában, a dokumentálás módszereinek betanításában. Fontos azonban, hogy ne csak egymás, hanem az enyészet és sok más egyéb rontó ártalom ellen is próbáljuk megvédeni műemlékeinket. Gondolkodjunk el azon is, mit kell tennünk, hol kell folytatnunk, vagy újra kezdenünk, hogy Dubrovnik méretű emlékek ne pusztulhassanak el máról holnapra. Nagy a felelősségünk, nemcsak szakmai, emberi is fiataljainkkal, gyermekeinkkel szemben.