Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)
Előadások - ARNÓTH Ádám: Új részletek, kiegészítések a műemlékhelyreállításokban
a homlokzati felületnek nem nagyon nagy hányada vasbeton, de mind a fő megközelítés felé néz, így félő, hogy a látogató nem egy 13. sz. -i lakótornyot, hanem egy 1960-as évekbeli lapostetős kilátótornyot érzékel. Manapság az érzékenyebb megoldásokat kedveljük, amelyek jobban megőrzik az építészeti egységet. Ilyen például az 1995-ben befejeződött sárospataki helyreállítás. A 16. századi lakótorony egyik sarka 300 évvel ezelőtt ledőlt. A kutatások során megtalált részletek azonban lehetővé és érdemessé tették a csonka torony kiegészítését. Eredeti helyzetükbe kerültek vissza a reneszánsz kőkeretes ablakok, visszaállítható volt a részben elpusztult, de hitelesen kiegészíthető boltozat is. A homlokzatokon csak egy finom horony és a falazás módjának eltérése jelzi, hogy mi az eredeti és mi az új kiegészítés, de távolabbról szemlélve a torony egységes megjelenésű lett. Középkori templomok elpusztult sekreslyéjénak visszaállítása jól szemlélteti műemlékhelyreállítási elveinket és az elvek alkalmazásának változását. Sok helyütt csak az előkerült alapfalakat, épületmaradványokat mutatták be, kiegészítés alig készült. (Szalonna, Kisszekeres) A 70-es években újonnan épült a bodrogolaszi sekrestye. Akkoriban elfogadható megoldás volt, ma már aligha épülne így. Minden ízében elüt a helyreállított románkori templomtól, vigyáz, hogy véletlenül se hasonlítson egy középkori sekrestyére. Tetőidoma szokatlan, külseje nyers tégla, nyílásának arányai a hagyományostól eltérnek. Nyíracsádon tömegében finoman illeszkedő új sekrestye készült a 90-es években. Míg azonban a hajó és szentély kiegészítése meszelt, a sekrestye nyersen hagyott téglafelülete jelzi, hogy új, és egykori eredeti formájáról kevesebb információ áll rendelkezésre. Piricsén épült talán az első olyan sekrestye, amely a kutatások alapján hitelesen állítja vissza az eredeti tömeget, de a templom többi részétől eltérő felületképzés jelzi, hogy nem megmaradt, hanem újjáépített épületrész. így készült a sekrestye visszaállítása Szamosújlakon és Beregdarócon is. Mindkét esetben a felújítást megelőző kutatás találta meg az alapfalakat a földben és a falak, boltozatok nyomát a szentélyfalon. így hitelesnek, szinte anasztilózisnak tekinthetők. A felületképzés természetesen ezekben az esetekben is eltér a templom többi homlokzatától. Újonnan épült haranglábakra is van példa. Karcsa és Szabolcs esetében a helyreállítás szüntette meg a műemléki szempontból értéktelen (vagy annak ítélt) tornyokat, de harangtoronyra a gyülekezeteknek szükségük volt. Az új tornyok nem emlékeztetnek az egykoriakra, függetlenek a történeti formáktól, a 70-es években készültek. A 20-25 évvel későbbi nyíracsádi új harangláb tervezői már másképp gondolkodtak. Bár a szerkesztésmód a hagyomástól eltérő formája, arányai, anyaga segítségével jól idézi a terület jellegzetes harangtornyait. Ezt bizonyítja, ha összevetjük a hasonló helyzetű és eredeti formájában megmaradt nagyszekeresi toronnyal. A helyreállítások során gyakori beavatkozás a tömegkorrekció, gyakori kiegészítés az új tető. Néhol csak apró módosítás történt, ahol nagyobb váltzást okozott az új fedés anyaga, mint alakja (pl. a zsindely Tornaszentandráson). Szalonna templomhajójára a korábbi kis hajlású helyett meredekebb nyeregtető készült, amelynek segítségével a templom újra elfoglalta az őt megillető kiemelkedő helyét a faluképben. Karcsa esetében finomabb formálású az új fedés. Helyreállítás előtt jellegtelen és jelentéktelen bádogteteje volt, igénytelen, századfordulós huszártoronnyal. Az új tető pontosan nem követi a történeti előképeket, érzékeny formájával, lekerekített éleivel mégis jól illik az épület egyéniségéhez és szépen egybeolvasztja a templom két korszakban épült, egymásra nem figyelő részeit. A nyersen hagyott vasbeton koszorú keményen elválik a falazattól - tagadhatatlanul 1970. körül készült. Az ilyen hangsúlyos cezúra elválasztja az eredeti részt az újtól, elidegenítő hatású. Ezzel jelzi, hogy a telő