Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ZÁDOR Mihály: Korszerű módszerek a műemlékek felületvédelmére és konzerválására

kell venni, hogy ma már jóval többet tudunk és több a megbízható - akár 10 éves kitéti helyen ellenőrzött példa van, mint pl. 5 évvel ezelőtt; - A másolatok bálrabban készíthetők természetes kőből, mint korábban, mivel ezeket eleve konzerválva helyezhetjük el (megfelelő eljárás birtokában); - A döntés kialakításának mechanizmusa sem megoldott (kik hozzák a döntést, ill. a hatósági jóváhagyásban szereplő engedélyt, továbbá kik adnak hatósági vizsgálati eredményeket a területi felügyelők kezébe?); - Nem tekinthető megnyugtatónak a kőpótló anyagok alkalmazása, különösen a konzerválás nélküli felületeken. Nyilvánvaló, hogy nem lehet pl. ugyanazt a „zsinagóga-sárga" anyagot alkalmazni bármely javításnál, amely egy adott esetben kellő esztétikai képet nyújthatott, de nem felel meg annak az alapkövetelménynek, hogy az adott kő színe és textúrája (szerkezete) meghatározó jellegű a javításoknál. - Valamennyi eddig említett probléma alapkérdése a szakképzés, a szakképesítés kérdése, amely e munkák kivitelezésénél eleve kizárhatja az említett hibák előfordulását. Ez a műemlékvédelem egész területén szükségessé tenné a megfelelő referenciák alapján összeállított szaknévsorok összeállítását, amely legalább némi támpontot nyújtana az építtetők részére. - A kivitelezés minőségének ellenőrzése is szükséges, ennek megoldását egy különböző képzettségű szakemberekből álló grémium (zsűri?) működtetésében látom hasonlóan a Képzőművészeti Lektorátus gyakorlatához (de annak anyagi konzekvenciái nélkül, az OMvH által működtetve.) - Végül, de nem utolsó sorban a natúr kő és téglafelületeink konzerválásával kapcsolatban ma már nem csak az a kérdés, hogy egy eljárás jó, vagy rossz, hanem - több, hivatalos minősítéssel rendelkező sokszor erősen és nagy cégek által reklámozott termékekről lévén szó - azt kell megállapítanunk, hogy az adott esetben melyik anyag ill. technológia nyújtja a követelmények kielégítése mellett, a legtartósabb megoldást. Ezt pedig csupán összehasonlító vizsgálatokkal érhetjük el, 2.2.2. Néhány megjegyzés a vakolt-festett felületekről Előadásom írása közben rá kellett jönnöm, hogy a felületvédelem módszerei közül valamelyiket preferálnom kell és csupán röviden kell a másik két esettel foglakloznom. Választásom a láthatatlan felületvédelemre esett, mivel ez a legsajátosabb műemléki feladat. A vakolattal ill. vakolt-festett felülettel történő felületvédelem sokkal több rokonságot mutat az egész épített környezet homlokzati felújításánál felmerülő problémákkal. * A „ma" helyzetképe ill. tapasztalataink szerint hatalmas fejlődés következett be a homlokzatok utólagos szigetelését követő (és nem ezeket pótló) légpórusos vakolatok területén. Ezek alkalmazása ma már nélkülözhetetlen. Sajnálatos módon - a főként újonnan készítendő vakolt lábazatok esetén - nem terjedt el az anyagában színezhető és igen jó víztaszítóképességű (emellett természetesen jó páraáteresztőképességű) vakolatok alkalmazása. Ugyancsak igen ritka a vakolat javításoknál az egyedi recepturak szerinti, az eredeti vakolat fizikai és kémiai tulajdonságához hasonló új vakolat készítése. A festett homlokzatok festékanyagának megválasztása régi „örökzöld" téma. Jelenlegi helyzetünkben e téren állunk legjobban, de változatlanul kerülnünk kell a 15%-nál nagyobb páradiffúziós különbséget mutató műanyag festékeket a legkisebb belső falnedvesség esetén is. (Vizsgálataink szerint utólagos falszigetelések utáni meghibásodások többsége nem szigetelési hiba, hanem a nem megfelelő páraáteresztőképességű festékek következménye. Világosan beigazolódott a nézetünk, hogy falun csak mészfestés a helyes út, de az erősebb környezeti ár-