Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - ZÁDOR Mihály: Korszerű módszerek a műemlékek felületvédelmére és konzerválására

2.2. 1980-1997-ES IDŐSZAK HELYZETKÉPE ÉS TANULSÁGAI 2.2.1. A naturális megjelenésű kő, tégla és vegyes falazatú homlokzatok, kőfaragványok láthatatlan felületvédelme területén kialakult helyzet jellemző vonásai. - Világossá vált a „szilikon-korszak" befejeződése, főként az erősen pusztuló ill. eleve nem fagyálló építőanyagokból készült homlokzatok esetén. Ennek egyszerű magyarázata: nem váltak be a műemlékek és általában a régi épületek esetében azon reményeink, hogy a kezelés előtti felületelőkészítés során valóban sikerül - az előírásnak megfelelő - szilárd, tehát nem mállott felületek előállítása. Még az aránylag jó állapotú falazóanyagok esetén is problémát jelent a fugák mállottsága. Másrészt az elmúlt 25 év alatt egyetlen kezelést sem ismételtek meg, az előírások szerint. Bebizonyosodott továbbá kutatásaink nyomán, hogy e kezelések kb. 3-5 évenkénti szükségessége a szilikonok gyenge tapadóképességének következménye, amely csak a maximum 30%-ot kitevő pórusokban képes hosszabb időre „megkapaszkodni", a sima felületekről igen gyorsan eltűnik. (Megjegyzendő: némely szilikonos kezelést bemutató prospektuson e pórusos rész - ki tudja miért?! - a felület mint 50%-ának látszik). Végül, de nem utolsó sorban - amíg jobb megoldás nincsen - mindig meg kell elégedni a viszonylag biztató, legjobbnak ítélt megoldással. Ma már nem szükséges a szilikonok említett korlátaiba belenyugodni, mivel rendelkezünk olyan anyagokkal, amelyek kiküszöbölik ezeket a hiányosságokat. - Az előzőkben mondottak alapján a figyelem a szilikonokkal lényegében azonos víztaszítóképességű, és jó páraáteresztő tulajdonságú (max. 15%-os különbséggel a kezelt és kezeletlen felület között), de e két követelmény kiegészítése mellett egyben szilárdító hatású anyagok felé fordult. A mi esetünkben a többségében már bányakő korában sem fagyálló műemléki kőszerkezetek jórészének egyes felületei kézzel morzsolható állapotúak és újabb bányaköveink vonatkozásában a réginél még rosszabb minőségű durvamészköveink (pl. sóskúti durvamészkő, vagy egyes helyreállításoknál használt Russe-i vagy Vraca bolgár kövek stb.) a szabvány szerint nem minősülnek fagyállónak (nem érik el ép állapotban a 25 laboratóriumi fagyciklust). A gyakorlat igényeit tartva szem előtt a durva mészkövek konzerválásra irányuló kutatásainknál e rendkívül rossz minőségű, szinte porladó jellegű homlokzati felületek, értékes kőfaragványok konzerválására valóban alkalmas eljárások vehetők számításba. Másfelől a javítások, kiegészítések készítésére szolgáló hasonló fizikai, kémiai és esztétikai tulajdonságú javító ill. kisebb pótlásra alkalmas anyagot kellett ill. jelenleg is kell keresnünk. A nagyobb pótlások, kiegészítések készítésére alkalmas természetes kövek tartósságára törekedve (kerülve az igen idegen és káros műkő elemekkel, továbbá keménymészkővel való kiegészítést), olyan anyagot kerestünk már közel 20 évvel ezelőtt is (és ezt a munkát szünet nélkül folytatnunk kell), amely az ismert általános követelmények meleltt a hazai kőfelületeink konzerválásának előzőkben említett problémáit megoldja. Úgy vélem mindenki előtt ismeretes, hogy az említett három követemény mellett igen fontos a jó behatolóképesség (penetráció) a kéreg-képződés elkerülése végett, a jó tapadóképesség, a kopásállóság, a rugalmasság, a fagy állóság, a sav- és lugállóság, mint a tartósság követelményei (min. 10-15 éves időtartamra megakadályozva a kő pusztulását), továbbá az eredeti felületi megjelenés megtartása, amely esetenként a tervezők és a restaurátorok továbbá a műemléki halóság követelményei. Tapasztalataink szerint a mai helyzetet nem tekinthetjük megnyugtatóan lezártnak - A hitelesség helyes értelmezését a láthatatlan felületvédelemnél, mivel sem a „hiteles másolat"-ot nem helyes azonosítani a hiteles állapotban való megóvással és csupán végső szükségszerűségként és kivételes esetekben tekinthető járható útnak, akkor is „in situ" konzervált „tanu-rész" meghagyásával; ill. figyelembe