Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - GILYÉN Nándor: Korszerű szerkezetmegerősítési módszerek a helyreállításban

/. A SZERKEZETI HELYREÁLLÍTÁS ALAPELVEI 1. A MŰEMLÉK TARTÓSZERKEZETI MEGERŐSÍTÉSE „SZÜKSÉGES ROSSZ" Ez az elv minden új szerkezetre vonatkozik, hiszen ezek szükségképpen megváltoztatják a műemlék eredeti állapotát, és ennek következtében rontják hitelességét. Viszont az indokolt beavatkozások egyértelműen szükségesek, mert nélkülük az épület előbb-utóbb elpusztul, vagyis elmulasztásuk esetén a megőrzés alapvető követelményének nem tennénk eleget. Mivel azonban a megerősítés „szükséges rossz", mindenekelőtt alaposan meg kell vizsgálni, hogy valóban szükséges-e, és ha igen, milyen mértékben szükséges a beavatkozás. Semmiképpen sem helyes a mai tartószerkezeti méretezési előírások gépies alkalmazása, hiszen a műemlékek már sokszor évszázadok, de mindéképpen évtizedek óta állnak, és ha lényeges károsodás nem tapasztalható rajtuk, fennállásukkal tapasztalatilag bizonyítják megfelelő voltukat. A mai szabályozás szerencsére már jogilag is lehetővé teszi ezt a mérlegelést (lásd: MI 15011-1988. Épületek megépült teherhordó szerkezeteinek erőtani vizsgálata. ) Sőt még akkor is, ha a szerkezeteken (falakon, boltozatokon stb. ) viszonylag jelentős károk (pl. repedések) keletkeztek, nem feltétlenül biztos, hogy szükséges a beavatkozás. Ha ugyanis igazolni tudjuk, hogy a károsodás oka (pl. alapsüllyedés) már megszűnt, és a szerkezel jelenlegi állapotában állékony, szintén nem szükséges megerősítés, adott esetben pl. elegendő a repedéseket habarccsal kiönteni. A szerkezettervezőnek a helyreállítás során mindig gondolnia kell a később keletkező károk lehetőség szerinti megelőzésére is. Például a tapasztalat szerint a károkat leggyakrabban a vízelvezetés hiánya vagy hibája okozza, ezért mindig ügyelnie kell arra, hogy a vízelvezetés megfelelő legyen - annak ellenére, hogy ez nem az ő közvetlen feladata. Lényegében ide tartozik az új vasbeton koszorúk, esetleg falkötő- vagy vonóvasak beépítése, amelyek a később várható alapmozgások, boltozatokban keletkező károsodások megelőzésére szolgálnak. Ezek ugyan már megváltoztatják az épületet, de általában nem olyan mértékben, hogy a műemléki értéket számottevően sértenék, viszont a megőrzés alapvető feladatának teljesedésében jelentős szerepük lehet. 2. A MEGERŐSÍTŐ SZERKEZET NE LEGYEN HANGSÚLYOS Ez lényegében az előző alapelvből következik. A műemlék helyreállítása során a szerkezettervezőnek arra kell törekednie, hogy működése minél rejtettebb maradjon. A kérdés mégsem ilyen egyszerű, mert ezt az elvet nem szabad a közvetlen látványra szűkíteni. Véleményem szerint például helyesebb lehet adott esetben a belső térben néhány látható, de a térhatást alig zavaró vonóvasat elhelyezni, mint a boltozatok fölött az oldalnyomást felvevő bonyolult, nagy méretű vasbeton szerkezetet építeni (a gazdaságosság szempontjától függetlenül is). Ide tartozik az az alapelv is, hogy a megerősítés ne legyen önmagában látványos szerkezet, amely a műemléki értékkel konkurál. Ez akkor is érvényes, ha teljesen új szerkezet készül, például új födém vagy romok fölötti védőtető.