Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - D. MEZEY Alíce: Amitől a helyreállítás hiteles és jó – előzetes tudományos feltárás és kutatás

rázhatok meg. A körülmények azonban változhatnak és változnak is, ezért a rájuk való hivatkozással történt beavatkozások devalválódhatnak és devalválódnak is. Ezekben az esetekben volna szükséges a beavatkozás visszafogottsága és visszafordíthatósága annak érdekében, hogy az emlékben meglévő értékek mind teljesebb megtartásának és kibontakoztatásának egy később adódó lehetőségét biztosítsuk. Tudatában kell lenni és ki is kell mondani azt, hogy mit minek rendelünk alá és többnyire tartózkodni kell attól, hogy az adott helyzetet kiszolgálva, egy az emlék végső állapotának létrehozása igényével - bármennyire is optimálisnak hisszük azt, -, megfeledkezzünk az emlék hitelességének, dokumentum mivoltának szolgálatáról. Úgy gondolom, a tudományos kutatás és feltárás során megismert emlék diktálta korlátok csak akkor jelentenek elfogadhatatlanul szoros kötöttséget a műemlékeket helyreállító építészek számára a tervezés során, ha a prekoncipiált szándék megvalósítása érdekében a korlátok között válogatva azok ledöntése, és nem az általuk behatárolt térben rejlő lehetőségek feltárása a céljuk. Pedig az új épületek tervezése esetében sem korlátlanok a lehetőségek. Borvendég Béla Szeged belvárosának árvíz utáni „ekletktikus" historizáló újjáépítéséről írja: „Az építészek számára - úgy látszik - nem okozott gondot, hogy e szabályok - a kötelező párkánymagasság, a homlokzatok plasztikája - kijelölte tartományon belül keressék és találják meg az épületek személyes egyediségét." S ahogy Lucien Hervé megfogalmazta Le Corbusier egyik épülete, a La Tourette-i kolostor fotója mottójául: „A legnagyobb szabadság a legnagyobb szükségből származik". A tervezés korlátainak, a megértés útján történő elfogadása tehát, a tervező számára a tervezés igazi szabadságát is jelentheti. Végül meggyőződésem, hogy a hiteles és jó műemlékhelyreállítások megvalósíthatóságának érdekében „bevetendő" eszközök között fontos szerepe van a tulajdonos, a beruházó, a közösség tájékoztatásának és meggyőzésének is. A megfelelő szakmai ismeretekkel felvértezett, az emlékről alapvetően tájékozott szakembereknek felvilágosító és meggyőző ereje is szükséges ahhoz, hogy a műemlékekkel kapcsolatos általános vélekedés és szemlélet, az értékek kibontakoztatása és a megőrzés igényéhez közelítsen. Mert bármennyire is nehezen megfogalmazható és történetileg is változó fogalom a hitelesség, relatív megközelítésének céljáról nem mondhatunk le! FELHASZNÁLT IRODALOM Hajnóczy Gyula: A hitelesség és az identitás problémája a régészeti műemlékvédelem tükrében. Hitelesség, módszer, kivitel a magyarországi gyakorlatban. Az 1COMOS XI. Közgyűléséről készült OMvH kiadvány. (Mű, emlék, műemlék 2). Horler Miklós: A Velencei Karta 30 év után. Építés-Építészettudomány XXV71-2. 1995. Feljegyzések a hitelesség hibenlétéró'l - Gondolatok az 1994. január31-február 2-i Bcrgeni találkozóról. Az ICOMOS külön kiadványa. Fejérdy Tamás: Hitelesség a műemlékek restaurálásában (helyreállításában) EEt. XXV. 1-2.1995. Dávid Ferenc: A műemlékhelyreállítások tervezésének kérdései. Magyar műemlékvédelem X. 1997. F. Mentényi Klára: A mai magyar műemlékvédelem „hitelességéről". Műemlékvédelmi Szemle 1996/1. Marosi Ernő: Műemlékvédelem - az örökség hagyományzása. A magyar műemlékvédelem korszakai. Művészettörténet - műemlékvédelem IX. 1996. Dávid Ferenc: A soproni színház 1838-1909-1963-1992. Az OMvH Magyar Építészeti Múzeumának kiállítása. Kiállítási vezető. Sedlmayr János: Hitelesség a műemlékvédelemben. ÉÉt. 1995. XXV/1-2. A műemlékek és műemléki együttesek védemének és helyreállításának szempontjai és módszerei Olaszországban (1996). Műemlékvédelem 1997/1.