Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - Gerhard GLASER: A drezdai Frauenkirche rekonstrukciója

GERHARD GIASER A FRAUENKIRCHE ÚJJÁÉPÍTÉSE, MINT MŰEMLÉKVÉDELMI FELADAT Arról, hogy a drezdai Frauenkriche újjáépítése műemlékvédelmi feladat-e, a műemlékvédelmi teoretikusoknak igen eltére a véleménye. De a műemlékvédelmi döntések nemcsak a műemlék történetéből erednek, hanem a tapasztalatokból, sőt a műemlékvédelmi hagyományokból is, különösképpen Drezda utóbbi évtizedeiben. „Belvárosunk egyes részei hasonlóak lesznek majd a Forum Romanumhoz. A kegyelettel védett romok nálunk is bizonyítékai lehetnek a múlt nagyságának. A romok között majd maradnak szabad területek. A megközelíthetetlennek el kell tűnnie, és létre kell jönnie bizonyos életközpontoknak. " Amikor a drezdai művészettörténész Eberhard Hempel, a drezdai Műszaki Főiskola építészettörténet tanára 1948-ban a háborúban lerombolt városok újjáépítését a Zeitschrift für Kunst-ban „Romszépség" címen erkölcsi és szociális szempontok alapján taglalta, akkor már megtörtént ehhez a gyakorlati várostervezési kísérlet. 1945. június 28-án Hans Hopp építészmérnök egy újjáépítési tervet terjesztett elő, amely keletnyugati irányban öt, észak-déli irányban pedig három kilométernyi teljesen leégett területet foglalt magába. Figyelmen kívül hagyva a történelmi struktúrákat, egy irodaházakból álló városmagot tervezett, mely körül lakónegyedek lettek volna, az Elba mentén pedig zöldövezet a nagy emlékművek romjaival. Ez a javaslat nem nélkülözte a belső logikát. 1945. február 15-én a várost ellepő füst fölött utoljára látható volt a Frauenkirche kupolája. Azután 10 óra 15 perckor összeomlott, olyan remegést idézve elő, amit csak egy művészeti fenomén városnak az utolsó halálvonaglása okozhatott. Szabaddá vált az út a teljesen új felé. A régit eltávolították, egy teljesen új területen konzerválták, nem restaurálták - ahogyan azt Georg Dehio már az évszázad elején, amikor még természetesen nem is sejthette a világháborúk következményeit - megparancsolta. 1945 őszén, az első óra emberei a Szász Ideiglenes Kormány Kulturális Osztályának megbízásából mint műemlékvédelmi feladatot az 1. Leletmentési és újjáépítési ülés jegyzőkönyvébe az alábbiakat jegyezték be 1945. augusztus 4-én: A Frauenkirche meglévő maradványait, szobrait és egyéb egyházi tárgyait szállítsák az Albertinumba. A csoport vezetői Kießling építész és Peters szobrászművész. A Neumarkt egy része és a Frauenkirche környéke is ehhez a csoporthoz tartozik. " De volt még egy víziójuk és a 7. Leletmentési és újjáépítési ülésen október 6-án a következőket vették jegyzőkönyvbe: „Ennek a történelmi homlokzatnak (ezen ők a város sziluettjét értették) a megtartására, amely Drezda hírnevét megalapozta, van lehetőség, és ez egyike a csekélyszámú reménysugaraknak a komor romhalmazok fölött, mert ez fogja Drezda - mint Németország egyik legszebb városa - hírnevét a felvirágzás korába átmenteni. Ez a hírnév viszont különleges felelősségei jár, el kell dönteni, hogy meddig menjünk el a történelmi értékek megtartásában." Aki ezt mondta, nem a tartományi főrestaurátor volt, hanem a város közlekedésének vezető tervezője, Dr. Bockemöhl. Már 1946 februárjában a városi önkormányzat részéről az építészeti tanácsos a város újjáépítési terveinek átadásakor a történelmileg kifejlett városforma mellett foglalt állást, valószínűleg identitás-érzése és bizonyos pragmatikus megfontolások révén. A város jellegét meghatározó műemlékek újjáépítése ezzel természetesen nem lett megoldva, figyelembe véve, hogy a városi közigazgatást az egyre erősödő kommunista befolyás