Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)

Előadások - D. MEZEY Alíce: Amitől a helyreállítás hiteles és jó – előzetes tudományos feltárás és kutatás

létnél kifejtettek szellemében az értékítéletnek az az árnyaltsága, amely a helyreállítás lehetőségét nem túldimenzionálva megtartóztatta magát attól, hogy a kastély melléképületét a főépület rangjára emelje, vagy az egyszerű kúriát a kastélyéra? Minden bizonnyal egyre sürgetőbben időszerűvé válik, hogy szembenézzünk azokkal az újabban egyre gyakrabban felvetődő problémákkal is, amelyek hozzánk, a mi gondolkodás- és szemléletmódunkhoz közelebb eső korszakokban, a múlt században és a századfordulón épült emlékek helyreállításakor merülnek föl. Be kellene látni, hogy ezek helyreállítása - a szemléletnél elmondottak értelmében is -, másfajta megközelítést igényel, mint a korban tőlünk távolabb esőké. Ennek az újabban, és egyre gyakrabban felvetődő dilemmának a feloldása megítélésem szerint alkalmas volna arra, hogy a műemlékhelyreállítások hitelességével szemben támasztott igényeket pontosabban megfogalmazhassuk. AZ ESZKÖZÖKRŐL Milyen eszközök szükségesek a hiteles és jó műcmlékhelyreállításhoz? Meggyőződésem, hogy első megfogalmazásban még mindig tartózkodnom kell a konkrétumoktól, a célravezető megoldások receptszerű ajánlásától, a példák idézésével vagy kritikájával járó kötöttségektől. A szemléletről és a célról elmondottak szellemében az eszközök között természetesen első helyen kell szerepeljen az emlék mind teljesebb és mélyebb megismerése. Ennek eszköze a kutató és a helyreállítás tervezőjének egymást kiegészítő olyan munkakapcsolata, melynek során az emlék építéstörténetének és egyedi értékeinek megfogalmazása alapján, a helyreállítás céljának és módjának meghatározása a kettejük közös gondolkodásának eredményeként születik meg. A kutatási eredmények tehát nem válhatnak olyan műszaki adatok tárházaivá, amelyekből a használat és a létrehozandó új esztétikai egység szempontjából szemezgetni lehet. Az emlék megismerésének legalkalmasabb eszköze a felmérés. Ha e munkafázist megbízásos alapon más szakemberek végzik, nem a kutató és a tervező, már kialakulhat egyfajta distancia, - távolságtartás az emléktől -, ami az esetek löbségében a tervezés során csábító leegyszerűsítésekhez, látványosan frappáns megoldásokhoz vezethet. Olyanokhoz, amelyek a pillanatnyi igények szempontjából lényegtelennek tarthatják az emlékhez lényegileg hozzá tartozó valós értékeket. Az emlék kutatást megelőző és kutatás utáni állapotának rögzítésekor maga a felmérés, az összefüggések feltárásnak, jelentőségük meghatározásának egyik fontos eszköze. Ez a munkafolyamat ugyanis a helyreállítás mikéntjén gondolkodókat folyamatosan arra készteti, hogy az értékek mérlegelésekor az eredeti részleteket vagy azok maradványait a megfelelő hangsúllyal vegyék figyelembe. A jó műemlékhelyreállításoknál alkalmazandó eszközökről szólva biztosan megemlítendő a kiegészítések kérdése azért, mert elsősorban velük kapcsolatosan merül fel a „visszafordíthatóság" igénye. Ennek kategorikus elutasítása a szemléletnél leírtakkal alapvető ellentmondásban van, ezért a kérdés kifejtését kívánja meg. Hogy az egyfelől felmerülő igényre - a visszafordíthatóság igényére - másfelől kategorikus elutasítás a válasz, eleve olyan kommunikációs zavarra utal, amelynek feloldása segítheti csak elő a probléma megoldását. Különbséget kellene ugyanis tenni e tekintetben az emlék megtartása, fenntartása, értékeinek kibontakoztatása érdekében történő beavatkoások, és az adott helyzetnek alárendelt új funkció, valamint az ennek alárendelt beavatkozás indokával létrehozott kiegészítések között. Ha ezt nem tesszük meg, a műemléknek olyan lényegi vagy részletmegoldásait hozhatjuk létre visszavonhatatlanul, amelyek magának az emléknek nem sajátjai, és amelyeknek csak az adott helyzetben van létjogosultságuk, csak annak ismerelében magya-