XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A XX. század építészeti örökségének számbavétele és védelme Belgiumban, főként Flandriában

listaképzésében, melyeket törvényi védelem alá kell venni. Az összegyűjtött alapdokumentáció lehetőséget ad az építészeti örökség tanulmányozására és lehetővé teszi az értékelést és ajánlatot ad a jövőbeli védelemre. Új Jogi eszköztár A leltározás, mint a védelmi politika alapeszköze direktebben materializálódott és jogi elismerést főként a Flamandoknál kapott, ez is jelzi a doktrína fejlődését, melyet meg is szavaztak 1976. március 3-án. Az alapelveket 1975-ben már definiálták, tehát lehetséges volt a leltár céljait és módszereit orientálni. — műemlék: mozdíthatatlan tárgy, ember, vagy természet vagy mindkettő által létrehozott mű, mely közérdeklődésre tart számot művészi, tudományos népművészeti, ipartörténeti vagy más szociokulturális értéke miatt, — műemléki terület: egy vagy több műemlék és/vagy mozdíthatatlan tárgyak csoportja az őket körülvevő tárgyakkal pl. növényzet, kerítések, folyók, hidak, utak és terek, melyek közérdeklődésre tartanak számot művészi, történelmi, népművészeti, ipartörténeti vagy más szociokulturális értékük miatt, — a közvetlen környezet, mely vizuálisan kapcsolódik a fent említett műemlékhez, mely képi jellegénél fogva emeli a műemlék értékét, vagy fizikai jellemzői által garantálja a műemlék megőrzését és fenntartását. Ezt valóban így is gondolták a nők nemzetközi évében. Jelentősen kibővítették a Műemlék fogalmát és vonatkoztatták az együttesekre és műemléki területekre is. Meghatározta az érték kritériumát szélesebb értelemben, mint a „klasszikus" értelmezés, mivel az régészeti, művészi és történelmi értéket vett figyelembe csupán és időben korlátokat szabott. Gyakorlatban a leltárba bevettek elég sok átlagos dolgot, melyek építészetileg és esztétikailag kevésbé méltóak, de fontosak ambiens és dokumentális értékük miatt. Ez a fajta átlag-építészet eléggé homogén vagy differenciált tipológiával gyakran valóban meghatározza egész negyedek kinézetét, vagy jellemzője lehet egy egész hely általános karakterének. Mivel tovább már időbeli korlátozások nem voltak, 19. és 20. sz.-i építészetet is fel lehetett venni, még ha átlagosabb vagy népi megjelenésű volt is. Egy iulyen tanulmány az épített környezet egészéről, mely a különböző időszakok konstrukcióit és funkcióit vizsgálja egy szükséges áttekintést ad, bemutatva az építés, beépítés és újraépítés évszázadnyi folyamatát. Módszerek A tér, tipológia és idő kitolása megfelelő módszert igényelt, a helyszíni szemle, összes hely és út szisztematikus felkeresése alkotja még mindig az alapot a kiválasztandó anyaghoz. Ily módon egy nyomtatványt kell kitölteni, mely leírja az épület/együttes átvizsgálását, általános és részletes fényképeket kell készíteni, azonfelül mindenféle épülettel való kapcsolatáról is eredeti vagy átalakított környezetével, ez corditio sine qua non a megfelelő értékelés szempontjából, tudatosítva fizikai állapotát és a lehetséges formai és funkcionális adaptációkat. A helyszínen lehet információkat, pl. feliratokat dátumokkal, az építész, építtető nevével találni, beszédbeli forrásokat a lakosságról stb. Ezek mind értékesek, de természetesen kellő kritikával kell ellenőrizni. Biblio-