XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A XX. század építészeti örökségének számbavétele és védelme Belgiumban, főként Flandriában

gráfiai és bizonyos történelmi adat egészíti ki a nyomtatványt. Az építési szabályzatok szerint, melyeket néhány helyi hatóság vezetett be a 19. sz. végétől a 20. sz. elejétől, az építési tervet, vagy átépítési tervet be kellett mutatni és engedélyeztetni kellett a körkormányzattal. Ha ezek bekerültek a helyi levéltárakba, természetesen nagyon sok információt adnak az építési időszakról, az építészről, az építtetőről, bizonyos szocio-kulturális hétteret is nyújtanak. A 19. sz. végétől/20, sz. elejétől szükséges volt a tervek komplett gyűjteményét benyújtani, beleértve az alaprajzot, metszeteket, ami elég érdekes egy olyan időszakra, amelyben a homlokzatok nem feltétlenül tükrözik a belső elrendezést. Tipikus és természetesen egyedi példákat is bevettek a kiadványba. Azok a tervek szintén nagyon hasznosak voltak, mivel néhány kivételtől eltekintve a magánépületek belső tereit nem regisztrálták. Ezt túl időigényes tevékenységnek tekintették egy elsődleges leltározási kampányban. Építészek vagy tulajdonosok magán archívumai és kortárs építészeti szemlék másik fontos és érdekes források, melyek kiegészítő információval szolgálnak. A terminológiában a terminusok olyan kusza használata, mint pl. modernizmus, funkcionalizmus, racionalizmus, új objektivitás és természetesen regionalizmus szintén nagyon sok figyelmet igényelnek és precíz definíciókat. A következő leltár-dokumentáció lehetővé tette, hogy lassacskán körvonalazódjék az igazi fejlődés általános körvonala és hogy a határozottan modern háztípusokat összehasonlíthassuk, így a 20. századiakat is és ezeket néhány építész életművébe elhelyezhessük. Elég sokan közülük, helyi jelentőségűek is, először kerültek fel a listára szélesebb összefüggés alapján, és némileg újra felfedeződtek ezáltal, ami több munkájuk kutatására ösztönöz és az általános megközelítést differenciáltabbá teszi. Itt lehet megemlíteni az új keletű örökségünkről szóló cikkeket, melyek rendszeresen megjelennek és a számos dolgozatot, melyet diákok írnak a leltár és az építési jegyzet felhasználásával, kiindulópontként, vagy további kutatás alapjaként. Nyilvánvaló, hogy a számbavett 20. sz.-i építészeti örökség tömege és minősége nagyban függ az elhelyezkedéstől és a tanulmányozott terület, vagy történelmi város fontosságától. így az látható, hogy olyan történelmi központokban, mint a jegyzékbe vett Gent, Antverpen és Brüsszel sokkal több védendő épület van, mint azt előzetesen gondolták. Az új építészeti örökség öntudatosan illeszkedik a meglévő, vagy adaptált szcenográfiába: nagyon gyakran egy új urbanizált terület része a városközpontban, vagy az újonnan felfejlődött külvárosban. A funkciók sokrétűek: az egyéni és társasháztól irodákig vagy irodaépületekig. Az új külvárosokban a közfunkciók, főként templomok, iskolák, kórházak képviselik az új szociális ellátottság elemeit: kivétel az Elektromos Művek, amely lakóházként szolgál (1928) Gent külvárosában, a Sportcsarnok, vagy a repülőtér (1929—30) pedig Antwerpen belvárosa mellett található. Az interbellum leltár azt mutatja, hogy a Docomomo definícióinak megfelelő valóban modernista Művek elég ritkák. A tipikus tervezést, az épület szerkezetet és anyagokat a hagyományostól kölcsönözték, részben a homlokzat meszelésével helyettesítő megoldásként. Eléggé érdekes megfigyelni, hogy a fő nemzetközi elvek hogyan jelennek meg, gyakran csupán dekoratív módon, a modernista átlag-építészetben, melyre gyakran van hatással a népszerűbb art deco. A modernizmus és majdnem modernizmus majdnem progresszív, társadalmi és művészi hozzáállást képvisel, melyre a szociálisan és kulturálisan motivált középosztály és a szocialista mozgalom is ösztönzően hatott. Ezzel ellentétben a burzsoább és konzervatívabb megnyilvánulások eklektikusabb stílusokban és barátságos és elterjedt/közkedvelt regionális ,,

cottage kútja" — tervezésben fejeződtek ki. Mindkét irányzat köztes megoldásokkal jól megfigyelhető a villa-negyedekben és a kórházakban Antwerpen és Gent jegyzékbe vett területein: nyilvánvalóan megjelennek a tengerparti