XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - A XX. század építészeti örökségének számbavétele és védelme Belgiumban, főként Flandriában

A Flamand kormány Műemlék és Emlékhelyek hivatalának összeíró és védő munkája Flandriában a Műemlék és Emlékhelyek hivatalának a létrehozása furcsa módon a szisztematikus leltári munka lelassulását eredményezte, még ha ez képezte is a fő feladatot és már el is kezdődött egy új Flamand körzetben, Halle-Vilvoorde-ben Brüsszel tágabb külterületén. Az új hivatal munkatársainak több munkájuk lett a Királyi Bizottság Flamand szekciójának restaurációs jelentéseinek az elkészítésével, mely bizottság többé-kevésbé haragudott az új, független adminisztratív személyzet hirtelen létrehozása miatt. Mindazonáltal a Helle-Vilvoorde anyagát kiadták az „Építkezés évszázadokon keresztül" c. munkában 1975-ben. Bár a módszer még mindig ugyanaz volt, a kronológiai határt a 19. sz. végére tolták és több figyelmet szenteltek az egyszerű hagyományos épületeknek és ipari építményeknek. „Jelentős modern építészet", melyből Brüsszel külvárosában szép példák találhatók, szintén bekerült. Tehát néhány interbellum ház reprezentativitás, építészeti minőség, az építész hírneve alapján lett kiválasztva. Pl. M. Leborgne villája (1929) st. Genesius Rode-ban és A. Pompe sorházai (1928—29). Érdekes megfigyelni, hogy mindkét hely speciális fekete pontot kapott, jelezve, hogy ezek a munkák jogi védelmet érdemelnek, mely csak 1990-ben és 1996-ban történt meg. Háború utáni munkák szintén felkerültek a listára, mint pl. az Urwater Ház (1957). J. Duphis munkája, és más villák és kis ingatlanok az 50-es évekből és későbbről, R. Braem és W. Vander Meren munkái. Úgy szintén építészeti áttekintések és G. Bekzert és Strauven könyve „Bohwen Belgiumban 1940—1970" figyelmünket erre a fiatal örökségünkre irányították. Ezenkívül az „ipari régészete" felé irányuló figyelem oda vezetett, hogy felvettek a listára egy figyelemreméltó betonviaduktot 1929-ből. Helle régi városban egy érdekes „maláta" házat is (1720, 1890, 1935) is bemutat a könyv, még 1933-ban történelmileg védett műemlék lett, e késleltetésre az a magyarázat, hogy nem volt elég személyzet, de végül is elkészült a leltár. Az Építészeti Örökség Osztály az Európa évben (1975) és a Nők Nemzetközi évében a flamand kulturális miniszter, R. De Backer asszony kezdeményezésére egy teljesen új, 20 fős leltározó team (csaknem teljesen nőkből, munkanélküliekből és végzős egyetemistákból), elkezdett egy új leltározási szekciót. Új célok A Helle-Vilvoorde kerületről szóló kiadvány, mely már a leltár új módszerét alkalmazza, tiszteletben tartja a kísérleti időszak 3 alap célkitűzését, melyet az új helyzethez igazítottak, a kormány Műemléki és Emlékhely Hivatalában a leltározó team helyzeténél fogva részt vett abban a folyamatban, mely a feljegyzéstől a hivatalos védelemig tartott; integrálódott egy nagyobb közösségbe, mely a műemlékvédelemmell/restaurálással foglalkozott általában és e területen a doktrínát kifejlesztette. Tehát az alap leltározásban az elsődleges cél az emberekkel való kapcsolattartás volt. A tudományos célkitűzés minden további kutatás kiindulópontjaként alapelv volt örökségünk ezen területén. Az új leltárkiadványok előszavában 1976-tól az elsődleges cél, hogy ezek a leltárok eszközként szolgáljanak, mintegy kiindulópont legyen azon műemlékek és városi-vidéki emlékhelyek