XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Klein Rudolf: Építészet és identitás

namentikával látta el. Ha összehasonlítjuk a pesti és a bécsi Postatakarék épületét, Lechner műve sokkal avantgárdabb Wagnerénál — a homlokzat simább, majdnem olyannyira egyszerű, mint a Majolika-Haus-é,

5 mely szintén két évszázad építészetének ad találkozót: az avantgárd, sima falú, antiakadémikus XX. századnak és a még érvényben levő dekoratív, Ferenc-József szakállú XIX. századnak. Szemmel látható azonban, hogy mindkét esetben a virágok már csak felületi jelenségek, hogy a Bekleidungstheorie leköszönőben van, de kijár neki még egy végső, udvarias parola. (Ekkor még senki sem sejthette, hogy a következő századvég ismét a felületre összpontosít majd.) A lechneri fejlődési vonal formai folytonossága az első világháború kezdetére már megszakadt, de e szellemi hagyomány nem szűnt meg, csak más formában öltött testet. Ennek nemcsak a formanyelv kimerülése volt az oka, hanem főképp az, hogy a lechneri vonal mögötti ideológiai háttér — liberalizmus és avantgárd szellem — számára már más formavilág jelenítette meg az eszményeket. Lajta Béla Lechner világából indult ki, de rövid kósi kirándulását (tévelygést) követően nézeteinek már a letisztultabb proto-modern formavilág jobban megfelelt. A későbbi Lechner Ödön társaság eszmeisége nem sok kapcsolatot mutat a mesterével, inkább annak formavilágából igyekezett lepárolni valami hasznavehetőt a Horthy-éra szellemében. 2.1.2. A regionalista vonal Lechner munkásságát kritizáló ifjú építészek — amint már erre történt utalás — az úgynevezett Fiatalok csoportba tömörültek. Kosch Károly (később Kós-va magyarosított) a mester stílusát műveinek bélyegezte és kiemelte, hogy annak vajmi kevés köze van a magyar nemzeti — ahogy ő fogalmazott Nemzeti Művészet c. írásában

6 —, faji karakterhez. Az említett cikk elítélte a lechneri nyitott és liberális magyarságkoncepciót és a néplelket valamint a népi hagyományokat helyezte középpontba. De lássuk csak részletesen! A nemzeti építészet gyökereiről Kós Károly így szól: ,,Nagy Napóleon, a császár kiadja egy szép napon a parancsot építészeinek, festőinek, szobrászainak, hogy csináljanak az ő számára és Franciaország számára egy új, egy külön stílust. Ez az első tudatosan nemzeti stílus: az empire. Ám ez csak az ötlet, az igazi forrás mélyebbről fakad: Kós a Niebelung gyűréjét, az Eddát és a Cidet említi, mint a 'faji karakter' igazi kútfőit: ,,Ezeket a nagyszerű dolgokat legtöbbnyire a régi pogány világ költötte. A középkor rajongása a nép közé szorította. Mindenki elfelejtette őket és lám századok multán, mikor a fajok ősi, igazi kultúrájukat, fegyverüket keresik, akkor először is a megvetett, lenézett énekekhez fordulnak vissza, nemzeti kultúrájuknak az együgyű nép, az elnyomott nép által hűségesen megőrzött emlékeihez. Oh, mert az uralkodó osztályok, a gazdagok, az előkelők könnyen felejtkeznek el őseikről; de a nép konzervatív, az őrzi, ami neki kedves, az nem hagyja el hűtlenül emlékeit." Következésképpen, ahogy Kós fogalmaz, ,,a múlt században a művészet mecénásává a nép lett, a tömeg. Annak szükségletét elégítették ki a költők, mert immár a nép képviseli a nemzetet, a fajt." A pogányság hangsúlyozása rendkívül fontos, mert ebben a kontextusban a kereszténység fölvétele már egy lépésnek számít a 'kozmopolitizmus', a nemzet karaktervesztése irányába. Kós fölpanaszolja cikkében, hogy a magyar építészek 99%-a idegen származású. Elutasítja a magyarországi városi kultúrát, mert azt áthatja az idegen — elsősorban német és zsidó — szellem.