XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Klein Rudolf: Építészet és identitás

A magyar lélek kutatására ezért Erdély az irányadó ,,melynek népe olyan csudálatosan megőrizte számunkra ősi voltunk irodalmi emlékeit, erdélyi, mely aránylag szerencsésebben, el zártabban fejlődhetett mint országunk többi részei, mely legmesszebbre esik Nyugat-Európától. Jártam ezt a földet, amelyet jobban is szerettem mint akármi mást, melyet szűkebb hazámnak vallok, melynekföldjéhez, népéhez több szál köti lelkemet mint bármely más földhöz. ' ' Végül is Kós sikeresen hazaérkezett. Kós Nyugat-ellenes, pogány-barát érzelmei és a néplélekbe, és általában a népbe vetett hite (az uralkodó osztályok iránti ellenszenve) új színt visz a magyar építészetelméletbe. (A gyakorlatában inkább idegen — finn, német és amerikai neo-román — elemek keverednek a honiakkal.) Eszmerendszere kiindulópontul szolgál majd a Horthy-korszak építészeti gondolkodásának kialakulásánál, sőt a késő- és posztkommunista periódus egyes építészei számára is. 2.1.3. A konzervatív vonal A hivatalos, a hagyományos stílusokra építő, konzervatív tábor, melyet a műegyetemi professzorok szolid középszerűsége fémjelzett, alkotta az építészek derékhadát, a mennyiségében kisebbségbe szorult lechneri és kósi vonal mellett. Ez a korábbi hivatalos stílusirányzatok továbbélését biztosította a XX. század első évtizedeiben. Noha képviselői, mint például Hauszmann Alajos professzor mereven elzárkóztak Lechner Ödön szellemiségétől — a mesternek nem tették lehetővé, hogy katedrát kapjon a Műegyetemen, de még a mesteriskolát is megakadályozták —, részleteikben érezhető a lechneri hatás. Fellegvárának, a Budapesti Műszaki Egyetem K-épületének díszítésében megjelennek a magyaros szívek, illetve más növényi díszítés, bár igen szerény formában. A fentebb említett három irányvonal, ha formavilágában közvetlenül nem is, de eszmeiségében meghatározta az egész huszadik századi magyar építészetet, annak konzervatív, avantgárdliberális, és regionalista-népies erővonalait. 2.2. Az 1920-1945 közötti időszak A két világháború közötti időszakban a magyar építészeti színtér még összetettebbé és fragmentáltabbá vált. A kedvezőtlen gazdasági és politikai helyzet — a trianoni trauma és tragédia — megváltoztatta az emberek gondolkodását és így az építészet szerepéről alkotott képét is. Az építőművészet és az építés gazdasági környezetét képező állam és kultúrpolitika nem ritkán haladta meg üdvös szerepét és kötötte meg az alkotók kezét. Következésképpen a magyar építészeti gondolkodás és gyakorlat néha külön, esetleg egymást keresztező utakon haladt, és közvetlenül is kapcsolódott a meghatározó társadalmi környezet mozgásaihoz. Főleg három kérdésben kellett pozitívan meghatároznia önmagát aa magyar építészetnek: (1) A századforduló magyaros, lechneri úthoz viszuonyítva; (2) A modern építészet hatásaira felelve; és (3) a hazai aktuális feladatok megoldásához mérten. A kifejezett modernistákat leszámítva a legtöbb irányzat számára a magyarság, a nemzeti identitás megőrzése, kulcsfontosságúvá vált az új körülmények között. Az egyes konzervatív vonalak közötti eltérés főképp a különböző magyarság-koncepciókból fakadt. Egyszerű, jencksi fejlődési fa megrajzolása majdnem lehetetlen, a számos átfedés, keresztirányú kapcsolódás miatt. Úgy tűnik, öt hagyományt érdemes megkülönböztetni a nevezett időszakban (2.2.1.. 2.2.2., 2.2.3., 2.2.4., 2.2.5.), melyeken belül további tagozódás tapasztalható.