XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Harsányiné Vladár Ágnes: A városmajori és a pasaréti templom

kori szabályzat a kihajlásból eredő szerkezetkárok tapasztalata hiányában nem korlátozták a pillérhosszúság függvényében annak minimális keresztmetszeti értékét. Ebből eredő károk nem jelentkeztek, csupán a szerkezetek további terhelése, bármilyen mértékű átalakítása kockázatos, mivel állékonyságukat puszta létük ténye igazolja. A pasaréti templom esetében, a szentély süllyedéskárainak helyreállításánál még durvább hibák is fölszínre kerültek. így a karcsú pillérek, a szentély padlósíkjában haladó alapgerendára külpontosán terheltek rá (a kivitelezés méretpontatlansága miatt), magát a vasalást nem, de a beton anyagát bitumen réteg szakította meg. Ezzel a kihajlási hossz még kedvezőtlenebb helyzetet teremtett, amit egy, a szentély padlószerkezet rétegébe beépített merevítő vasbeton födémmel lehetett korrigálni, az alap síkjáig húzódó, ugyancsak kis keresztmetszetű pillérek vasbeton köpenyezésével együtt. Természetesen az utólagosan beépített merevítő vasbeton födém a pillérek köpenyére tudott fölülni. A merevítő födém beépítése természetszerűen hozta a szentély alatti tér hasznosításának gondolatát, amit 1981—82-ben, az akkor még teljes hatalmában működő Állami Egyházügyi Hivatal „eszmerendszerében" nagy nehézségek árán lehetett elfogadtatni. Altalaj eredetű kár, mindkét templomnál bekövetkezett. Ennek elsődleges oka, hogy a nagyméretű csarnoktemplom szélein, a pillérek és határló falak vonalán lényegesen nagyobb terhelést adnak az altalajra, mint a közbenső részeken. Ennek eredményeként mindkét templom esetében, a hajó terénél magasabban fekvő szentély közepe „fölült" vagyis kevesebb süllyedt, mint annak szélei, s így szerkezet és burkolattörés következett be a szentély középső tengelyvonalában. A városmajori templom belsejében, a pillérek körüli jelentős, a süllyedésből eredő burkolatkárosodás is az egyenetlen épületsüllyedést igazolja. Szerkezeti átrepedések elsősorban a pasaréti templom szentély és rendház dilatáció nélkül egybeépített falszakaszában jelentkeztek. A nagymagasságú, üres csarnokszerkezet önsúlyának többszöröse a rendház, közbenső födémekkel osztott épületével, így ebből eredően, a különböző mértékű, talaj összenyomódásból keletkező süllyedéskülönbség eredményezte a határoló fal teljes keresztmetszetben és függőleges magasságban történő nyírási repedését. A városmajori templom felújítása során, az arcus triumphalis előtti főgerenda oldalfelületén furcsa törésképet (repedási irányokat) mutatott a harántirányú főgerenda. Az 1942-ben ledobott bomba légnyomása belökte a nagyméretű üvegablakokat és a szentélyt övező nagy felületű vasbeton falak között a légnyomás megszorult, a tető födémet meg akarta emelni, s így a főgerenda, a földtől az ég felé irányuló emelő erő hatására, ellentétes törésvonal rajzolatú károsodást szenvedett. A városmajori templom falszerkezete vasbeton, míg a pasaréti templom esetében pillérgerenda vázzal merevített Újlaki tégla falazat. A falszerkezetekben a pasaréten a szentély és rendház közös szakaszán keletkezett átrepedésen túl károsodás nem volt tapasztalható. A városmajori templomnál, részben a süllyedés egyenetlenségéből, részben a helytelen munkahézagokból, kis részben nem szerencsés fal és gerenda kapcsolat konstruálásából eredő repedéskárral lehetett találkozni. A légköri eredetű betonkorrózió károsítás elsősorban a városmajori, nyers beton toronyfelületen mutatkozott. A legkedvezőtlenebb része a campanile felső díszét adó oszlop-gerendarács felépítményén keletkezett. Ennek felületvédelme RIVÁLCOL műgyanta alapú cementhabarcs bevonattal megtörtént, a kellő vastagságú betontakarás, és nem kellően fagyálló betonanyag miatt kikezdett toronytörzs részen is aktuális e felületi korrózió és további károsodás megállítása. Szerencsére az építési-vegyipar ma már számos jó minőségű betonjavító anyagot kínál.