XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Harsányiné Vladár Ágnes: A városmajori és a pasaréti templom

Walter Gropius 1934. február 5-én a Magyar Mérnök- és Építész Egyletben előadást tartott ,,Az új építés mérlege" címen. A modern építészet frontáttörésének szükségességéről közölt gondolatai az éppen akkor éledő Városmajor-Pasarét templomvita során váltak csak igazán aktuálissá. Jelentős az 1928-ban Svájcban alakult CIRPAC, később CIAM mozgalom szellemi alapvetése is. Döntő jelentőségű a modern templomépítészet alkotógárdájának kialakulásában — kiváltképp Városmajor esetében — a Gerevich Tibor által 1929-ben létrehozott, és a Római Magyar Akadémia festő és szobrász ösztöndíjasait és művészetüket egyaránt jelentő római iskola hatása. Tagjai számos egyházművészeti alkotásra kaptak megbízást. Pátzay Pál készítette a 12 apostol szobrát a városmajori templomban. (Sajnos mai napig csak festett gipsz változata készült el, a véglegesnek szánt színezett fa szobrok a háború miatt már nem születhettek meg.) Aba-Novák Vilmos az expresszionizmus és az olasz novecento formanyelvét ötvöző, a modern magyar festészet egyik legeredetibb művésze, 1938-ban a városmajori templomban a kazettákkal tagolt mennyezetfreskókat, majd a szentélyben az alumíniumlapokra festett pannókat készíti el. Vilt Tibor 1934-ben, a pasaréti templom homlokzati domborműveit alkotja, a baloldali Szent Ferenc a gubbiói farkassal, míg a jobboldali páduai Szent Antalt, a virágzó középkor nagyhatású szónokát ábrázolja. De miért is történhetett meg az, hogy Arkay Aladár, s társalkotója, fia, Arkay Bertalan, aki apja halála után (1932. febr. 2.) töretlenül folytatta a munkát és fejezte be a művet, szinte csak római iskolásokkal dolgozott együtt, a ,,neue Sachlichkeit" szellemében? A modern építőanyagok adottságainak kihasználásával, dísztelen síkokkal, szigorú mértani formákkal alkottak. A közfelháborodás (a „Zweckbau", a betonsiló, betonkoporsó és sok más egyéb durva kritikai megnyilatkozás) Arkay Bertalant, a templom szentelésekor is még csak 31 éves fiatal építészt, a terv újraértékelésére és bizonyos módosításra — a belső térnek művészi alkotásokkal való fokozottabb „humanizálására" késztette. Rimanóczy az „olasz novecento" gondolatkörében fogant, íves-árkádos, klasszicizálómodern felfogású templománál a társművészeket nem maga választotta, hanem az építtető ferences rend. A vasbetonszerkezet mint új építőanyag, mint új szerkezet megjelenésének szerepe A vasbeton-templomépítés úttörője, a francia August Perret, az új anyagban rejlő formálási lehetőségeket Raincyben, az 1922—23-ban épített Nore Dame-nál mutatta meg. Azonos belmagasságú keskeny mellékhajókkal kialakított csarnok-templomot tervezett, melyet könnyed, karcsú vasbeton pillérek tartanak, s a határoló térfalakat betonrácsok alkotják. A vasbetonszerkezetek alkalmazása kezdeti szakaszában, már létezett a Magyar Mérnök és Építész Egylet által 1931-ben kiadott Vasbeton Szabályzat, de ennek alkotói sem ismerték még eléggé a vasbeton természetétes csak a későbbi szerkezetkárok tapasztalatain okulva finomították, szigorították a szabályzatot. így mindkét templomnál a későbbiek során a szerkezet károsodásának, e kezdeti ismerethiányból származó hibáknak a kijavítása jelentett sajátos építészetimérnöki — „műemlékhelyreállítási" feladatot.