XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Damjan Prelovšek: Joze (Josip, Jusep) Plečnik (Ljubljana, 1892. jan. 23-1957. jan.7)

szévé. Masaryk azzal bízta meg Plecniket, hogy állítsa helyre a várat és tegye a fiatal, demokratikus állam szellemi központjává. 1934 őszéig Plecnik az iskolai szünetekben mindig visszatért Prágába. Az elnök lányánál, Alice-nél megtervezte a vár belső udvarait, kertjeit, belső tereit és az elnök nyári rezidenciájának a parkját Lányban. Mikor a vár környezetének a tervezési problémáival foglalkozott, ellenállásba ütközött az állami várostervezési bizottságnál a prágai önkormányzatnál. Ez az ellenállás ellene irányuló általános kampánnyá fokozódott 1934 végén. Az 1950-es évekre azonban terveit részben megvalósította segédje és tanítványa, 0. Rothmayer Az első években, miután visszatért szülőhazájába, Plecnik csak Prágai projektekkel volt elfoglalva; az 1920-as évek közepétől nemcsak Ljubljana önkormányzatáról kapott megbízásokat, hanem a Jezsuitáktól és a Ferencesektől is. Fő támogatója volt M. Prelovsek az önkormányzat építési irodájának a vezetője, és F. Stelc művészettörténész. Bizonyos, néhány saját diákjától érkező ellenállás és új stílusirányzatok térhódításának köszönhetően Plecnik helyzete Ljubljanában már nem volt olyan szilárd, mint az 1930-as évek közepéig, bár még mindig kapott monumentális munkákra szóló megbízásokat az önkormányzattól J. Adlesic polgármestersége idején (az új városháza a piactérrel, a Zale temető). A II. világháború idején Plecnik terveket készített a jövő Ljubljanájára. Mikor a németek bezárták az egyetemet, egy rövid ideig otthonában, Trnovoban, Ljubljana külvárosában tartott órákat. A megváltozott háború utáni környezetben az egyetlen ember, aki segítséget ajánlott Plecniknek a hatalomra kerültek közül, F Kozák, a kulturális miniszter volt. A Presesen Díj, melyet 1949-ben adományoztak Plecniknek, szintén egyfajta politikai rehabilitáció volt, mely számos megbízást eredményezett neki háborús emlékművekre. Elete utolsó tíz évét főként a szakrális művészetnek szentelte, de ezen terevek magas költségei és a politikai hatóságok értetlensége miatt nem tudta megvalósítani nagyszabású elképzeléseit. Trnovoi házában halt meg. Plecnik építészete iránt a legkisebb érdeklődés az 1960-as években mutatkozott és csak a post-modernizmus idején kezdett nőni az érdeklődés iránta, melyre különösen jó hatással volt az 1986-ban, a Georges Pompidou központban, Párizsban rendezett nagy retrospektív kiállítás. A Bécsben eltöltött idő jelentős hatással volt Plecnik fejlődésére, mivel a századforduló idején az Osztrák-Magyar főváros a világ egyik kulturális közontjává és nagy intellektuális fejlődés színhelyévé vált. 0. Wagner az evolúciós átmenetet a modern építészetben a történelmi formanyelv modernizálásával jelezte. Ezt a folyamatot, mely inkább gazdag képzelőerőt mint fotográfiai tudást igényelt, teoretikusan G. Semper, a német építész írta le a Der Stil in der Technischen und Tektonischen künsten I—

II. (Frankfurt am — Main, München 1860, 1863); Semper magyarázata alapján a monumentális művészetnek a kézművességben, főként a textíliákban és kerámiákban kell erednie. Elete során Plecnik mindvégig hű maradt Semper szabályaihoz az antik modellek metamorphosisát illetően. Plecnik megpróbálta a nemzeti művészet problémáját is megoldani Semper formai nyelvtanjának segítségével, főként amikor a soknemzetiségű OsztrákMagyar Monarchiában a német nyomás arra késztette, hogy a kulturálisan fejleett Csehországban keressen menedéket. Munkáját a Pán-Szláv irányzathoz próbálta irányítani, felhasználva a cseh népi hímzések keserűségét és líraiságát, mint a kifejezés két fő jellemzőjét. Míg Prágában tanított, lehetősége nyílt arra, hogy közelebbről megismerkedjen az ókori etruszkok fém tárgyaival; úgy érezte, hogy művészi felfogásuk nagyon közel áll az övéhez, amiből azt a következtetést vonta le, hogy nagyon valószínű, hogy ők is szláv eredetű nép. Mivel Semper azt tanácsolta, hogy ne a viszonylag fiatal népművészetből merítsen, Plecnik az etruszk formák példáiból nyert inspirációt, ami így egy autentikusabb nemzeti kifejezést nyert (a Toszkán fejezetek, metaforák, jellegzetes kapu keretek használata).