XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Damjan Prelovšek: Joze (Josip, Jusep) Plečnik (Ljubljana, 1892. jan. 23-1957. jan.7)

Plecnik első nyilvános elismerése Bécsben volt, amikor 1857-ben benevezett a Gutenberg emlékkiállításra (0. Schimkowitz szobrásszal együtt), majd 1898-ban a Prater Rotundája egy részének belső díszítéséért kapott elismerést. 1900-ban önálló építész lett, mikor is újratervezte a Langer villát Hietzingben. 1901—02-ben egy lakóházat épített Wienzeile-ben ugyanennek az ügyfélnek; többek között az üveg verandák a ház sarkainál rendkívül könnyű megjelenésűvé tették az épületet. Csak a Zacherl ház (1903—05) esetében, Bécs központjában következett az be, hogy Plecnik egyenrangú dialógust kezdhetett O. Wagnerrel. Azáltal, hogy gránit lapokat helyezett el ugyanabból az anyagból készült keskeny kötegek között, megválaszolta a homlokzat burkolásának aktuális kérdéseit. Az épület határozott plasztikussága és dinamizmusa Plecnik szecessziós építészetének ereedetiségét jelzi. A homlokzat szigorúságát azonban a belső tér organikus formái lágyítják. A bécsi Szentlélek templom (1910—13) az első azon szakrális épületek közül, mely vasbetonból készült. Wagner Steinhof-beli megoldásával ellentétben Plecnik templom elgondolása egy funkcionális vallási központ volt a külvárosi munkások számára. Egy ős-keresztény bazilika típust választott; a jobb akusztika és az oltárra történő jobb rálátás érdekében kiiktatta a két oldal-kápolna függőleges tartóit. A homlokzat protodór oszlopai szintén illeszkedtek az új építési technológiához, mivel azok is vasbetonból készültek. A kriptában a fejezetek a kubista építészet hatását tükrözik. Már a Zaharl házban is a bécsi miliőbe igyekezett behelyezni szülőföldje és a szlovén karsztvidék néhány jellemzőjét. Mikor K. Leger polgármester emlékútját tervezte (1906—09, J. Engelharttal együtt) az inspirációt a ljubljanai Robba kúttól vette; végül egy jól kigondolt forma alakult ki várostervezési szempontól, amelynek a klasszikusság is a jellemzője. Általában Plecnik bécsi munkáiban főként a belső tervezés a meghatározó (a 15. Szecessziós kiállítás belső tere, 1902, Grazban E. Knauer orvos lakása és rendelője, 1903; a világkiállítás szalonja a Szt. Tonisban, USA, 1904; H. Pehan rendelőjének várószobája Bécsben, 1905; a Zaherl villa újjáépítése és berendezése Döblingben, Bécsben 1905—15). Mikor Plecniket kinevezték a Prágai Vár építészévé, ebben döntő szempont volt az a tény, hogy T.G. Masarykkal azonos nézeteket vallottak a nemzeti akropolis szerepét illetően. Az építész képes volt lefordítani az elnök elvont kívánságait az építészet nyelvére, pl. az abszolutisztikus várat demokratikussá változtatta. Mivel lehetetlen volt visszaállítani a vár Habsburgok előtti állapotát, Plecnik a cseh nemzeti hagyományok szempontjából történelmi fontosságú részleteket szimbolikusan jelezte. Új passzázsok segítségével a várat annyira megnyitotta a világ számára, amennyire csak lehet. Két első udvart járdával borított, a kerteket déli és nyugati irányba tájolta, berendezte az elnök lakosztályát és a fogadótermeket, de nem sikerült felállítani az az örökmécsessel az obeliszket a Paradicsomkert lépcsőházában, újra berendezni az új. királyi palotát, sem monumentális bejárót építeni a várhoz. A létező fákat csaknem teljesen beépítette a homokos kerti sétányokba és a Paradicsomkert bejáratánál lévő szerény lépcsőket monumentális gránit lépcsőházzá alakította (1922—23). Díszítésként görög vázákat alkalmazott, kolosszális dimenziókba alakítva. Több rálátóhelyet nyitott meg a város felé és a kerteket organikus egységbe foglalta piramisokkal és obeliszkekkel. A Bástyakert kialakítása (1928—32) párhuzamosan folyt a Tivoli Park sétányának az építésével Ljubljanában: mindkét esetben a passzázst az urbánus térből a szabad természetbe vezette anélkül, hogy a végét domináló ponttal zárta volna le. Plecnik első várostervezési élményét éppen a várkert munkálatainál szerezte, melyek az előtt zajlottak, hogy nekilátott volna Ljubljana városát megtervezni. Ugyanez vonatkozik a Prágai Vár első és harmadik belső udvarának a burkolására is (1921—22 és 1928—32); itt radikálisan elválasztotta a belső udvarok szintjét és természetes gránitkövekkel burkolta. A déli szárny bejárati