XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai 1996 Eger, 1996)

Előadások: - Damjan Prelovšek: Joze (Josip, Jusep) Plečnik (Ljubljana, 1892. jan. 23-1957. jan.7)

DAMJAN PRELOVSEK Joze (Josip, Jusep) PLECNIK (Ljubljana, 1872. jan. 23-1957. jan. 7.) Gradisce-ben, Ljubljana külvárosában született Andrej Plecnik asztalos mester családjában. Bár szerette a festészetet apja úgy gondolta, hogy a fiú az ő mesterségét fogja átvenni, míg két bátyja folytatta tanulmányait: az idősebb, Andrej pap lett, a fiatalabb, Janez pedig orvos. Miután a középiskolát még az érettségi előtt otthagyta, 1888-ban — állami ösztöndíjjal — Plecnik beiratkozott a grazi Iparművészeti Főiskola asztalos tagozatára; szabadidejében L. Theyer professzornak segítkezett a grazi Ringstrasse felújítási terveinek rajzolásában. Mikor Plecnik apja meghalt, L. Müller 1892-ben a fiatalembert Bécsbe vitte, ahol később bútort tervezett és Müller nagy bútorgyárában a termelést felügyelte 1894-ig. Akkor döntött úgy, hogy építészetet tanul, mikor eltanácsolták az Iparművészeti Főiskoláról. Bár megfelelő képzettsége nem volt, 0. Wagner felvette a bécsi képzőművészeti Akadémia végzős mester-osztályára, mivel rendkívül tehetséges volt iparosként. Hogy pótolja hiányos képzettségét, gyakorolta a rajzolást magán stúdióban 1894/95-ben, majd az iskolát 1989 tavaszán fejezte be egy olyan diploma projekttel, amelyre ,,Római díjat" kapott. 1858 novemberétől 1899 júniusáig utazgatott Olaszországban és Franciaországban. Visszatérése után néhány hónapig Wagnerrel dolgozott fővárosi földalatti tervein, mielőtt saját vállalkozásba kezdett volna. 1901-ben csatlakozott a „Szecessziós Társasághoz", amelynek aktív tagja volt egészen 1909-ben történt visszavonulásáig. J.E. Zacherl gyártulajdonossal történő együttműködése még közelebb hozta Plecniket a keresztény szocializmus eszméihez és a szecesszió felbomlása után 1905-ben a Társaság szobáiban modern szakrális művészeti kiállítást rendezett, melyre Benedek rendi művészeket is meghívott Bentonból, Németországból. 1977 elején elfogadta a prágai Iparművészeti Főiskola tanári állását, ahová cseh kollegája J. Kotera hívta meg és ezt követően Prágába utazott. A követekező tíz évben Plecnik kizárólag iskolai feladataival foglalkozott, terveket nem készített. Két tanári állást is visszautasított, egyiket Berlinben, egy másikat pedig Belgrádban. Időközben, Ferenc Ferdinánd, a trónörökös, kinek művészi nézetei konzervatívak voltak, megakadályozta, hogy 1912—1913-ban Plecnik 0. Wagner utóda legyen a Bécsi Művészeti Akadámián. Plecniknek sikerült felébresztenie diákjai érdeklődését a hagyományos és népi építészet iránt. Az I. világháború után iskolája teljes elismerést kapott; elnyertek egy pályázatot Vinohrady-ban — Prága külvárosában — 1919-ben egy plébánia templom építésére. Mikor egy új, nemzetközi stílus nyert életteret, Plecnik 1921-ben Ljubljanába költözött, ahol egy évvel korábban tanári állást kapott az újonnan alapított Műszaki Főiskolán. Megszervezte az építészet tanítását „mester-iskola" olyan formában, mint amilyent ő maga is látogatott 0. Wagnernél és később Prágában. Hogy diákjait méginkább választott szakmájához kösse, kérésükre az építészet népszerűsítésére egy speciális klubot alapított. A klubot G. Semperről nevezték el, pontosabban alapvető építészeti eleméről, mely morális kategóriának is számított: „Ognjisce" (szív). Mikor Plecnik úgy döntött, hogy elhagyja Prágát, a csehszlovák elnök, T. G. Masaryk, akit a „Manes" művész társaság is támogatott, kinevezte őt a Prágai Vár rekonstrukciójának az építé-