Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Takács Miklós: Belgrád – Nándorfehérvár

igen nagy polgári település is létezett. A belgrádi vár jelentős kereskedelmi központ is volt, különösen a dubrovniki kereskedők folytattak itt jelentős kereskedelmet. Ők az alsóvárosban éltek a piactér környékén. Jelentős mennyiségi hagyatéki leltáruk maradt meg a raguzai levéltárban úgy, hogy a házbirtoklásaikat is tudjuk rekonstruálni. Kereskedtek közép-európai, illetve velencei jellegű üvegtárgyakkal. Ez a közép-európai üvegtípus, a budai várban is jelentős mennyiségben előkerült. Az 1456-os ostrom az, amelyik a magyar szakirodalomban legtöbbet szerepel. Ugyanis 1456-ban a magyarok Hunyadi János vezetésével visszaverték II. Mehmed szultán ostromát. Nem eléggé közismert tény, de a déli harangszó, ami minden katolikus templomban ma is felhangzik, az 1456-ból datálódik, amikor a törökök ellen keresztes háborút hirdető Hl. Kaliksztus pápa elrendelte a déli harangszót. Az 1456-os török ostrom visszaverése tekinthető a középkori magyar állam egyik legnagyobb katonai diadalának. Annyit kell tudnunk a dolgokról, hogy maga az ostrom három fázisban zajlott. Az első részben a törökök a várat a legjiobban bekeríthető délkeleti oldalról bekerítették és párhuzamosan a Duna folyót is elzárták. Az első fázis végén Hunyadi július 14-én áttörte ezt a hajózárat, egy folyami csatával; a második fázisban a törökök 1456. július 21-én kéthetes ágyúzás után megpróbálták a falakat bevenni, de sikertelenül; a harmadik fázisban pedig a Kapisztrán János által vezetett keresztesek, illetve Hunyadi seregei nyílt mezőn megverték II. Mehmed seregét. Tehát a vár történetének egyik jellegzetessége az, hogy az ostromok a XV. század óta mind összefüggnek nyílt csatákkal. Tehát a várat csakúgy lehetett megvédeni már a XV. században is, és ezt a későbbi ostromok is bizonyítják, hogy egy felmentő sereg nyílt csatában beavatkozott az ostromlottak oldalán. A XV. században már jelentős mennyiségű írott forrás és kép ábrázolás maradt a várról. Az írott források között kiemelkedik Kapisztrán János életrajz írójának Jovanni Tajakocconak a leírása, aki számos ponton oly részletességgel írta le a várat, hogy ezek alapján a rekonstrukció megtehető, e mellett számos képi ábrázolás is van. Az első egy 1430-as olasz térkép, ezt a párizsi Bibliotëk National-ban őrzik. A vár itt teljesen sematikusan szerepel, nagyon nehezen azonosíthatók a különböző részek. Jelentős mennyiségű török miniatúra és ábrázolás is van. Ezek sem alkalmasak az építészeti rekonstrukcióra. Annyi látható, hogy van egy felső és egy alsó vár, de tulajdonképpen sem képi rekonstrukcióra, sem alaprajzi rekonstrukcióra nem alkalmas. Volfgang Resch nevű nürnbergi miniátor 1521-ben olyan részletességgel és pontossággal ábrázolta a várat, hogy ez alapján viszont számos ponton tudjuk az alaprajzot rekonstruálni. A felső város az öreg toronnyal, amelyikbe még egy óraművet is belerajzolt a miniátor, régészetileg ez nem igazolható, és az alsó város benne a szerb székesegyházzal, illetve a ferences templommal, és a dunai kikötőt védő ágyútoronnyal szerepel az ábrázoláson. Régészeti leletek alapján Marko Popovics több rekonstrukciós rajzot is elkészített a XV. századi falakról, ez meglehetősen pontos rekonstrukciónak tűnik, egészen a falszövetek dokumentálásáig, tehát a kötőgátak magasságáig. Ahol a tornyok kiemelkednek a kötőgátak magassága fölé, illetve a fellegvár, ahol a barokk kori átépítések oly mértékig átalakították a felszínt, hogy ma már nem tanulmányozhatók, csak erre a Resch féle rézkarcra alapozódnak és ezért tulajdonképpen jó lett volna, ha megkülönböztette volna a kétféle módon rekonstruált falakat. Marko Popovics nem használt fel egy XVII. századi magyar rajzot, Vattai Ferenc énekes könyvét. Vattai Ferenc magyar főúr volt, aki hosszú ideig raboskodott a belgrádi várban és meglehetősen jó rajzkészséggel lerajzolta a várat, de azt kell mondjuk, hogy tulajdonképpen a rekonstrukciója megegyezik. 1521-ben a törökök végleg elfoglalták a nándorfehérvári várat és eb-