Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Takács Miklós: Belgrád – Nándorfehérvár

alaprajzot egyszer megismétli, tehát tulajdonképpen hosszirányban kettős nagyságú és minden valószínűség szerint az I. század végén épült. Ugyanis 86-ban történt meg Mózia felosztása Krisztus után 86-ban, és ekkortól adatolhatjuk a IV. szlavia legiot Szingidunum területén. Amint az alaprajzból is látható, a falak csak néhány helyen voltak megfoghatók a későbbi átépítések miatt. Itt az északkeleti fronton figyelhető meg egy hosszabb falszakasz. Itt a két kaputornyot is aránylag jól sikerült megfogni. Teljesen bizonytalan a Száva irányában fekvő délkeleti falszakasz, és teljesen bizonytalan az, hogy volt-e a kikötő részhez, tehát itt a Szava—Duna torkolathoz lefutó falszakasz. Ugyanígy bizonytalanok a tornyok a helyei, csak egy külső tornyot sikerült megfigyelni; ezt a Hl. századra lehetett keltezni. Ezt a várat a hunok 441—442-ben foglalták el, s úgy tűnik, hogy alaposan lerombolták. A pénzforgalom átmeneti megszűntére utal az, hogy a IV. század végi — V. század eleji kisbronzok után a pénzforgalomban, tehát a talált pénzérmékben van egy hiátus, amelyik egészen a VI. század első feléig tart. Ez jól egyeztethető azon írott forrásokkal, nevezetesen Prokopiusszal, aki leírja azt, hogy Jusztiniánusz felújította a Duna menti Limesznek a kasztellumait, várait. Éppen a pénzforgalom hiányai, illetve az írott forrásoknak a hiányossága miatt nem tudjuk azt, hogy mikor hagyta el a IV. szláv legio szingidinumot, ez minden valószínűség szerint még a IV. század végén megtörtént. Az utolsó hely, ahol említik ezt a légiót, az a noticia dignitatum a 380-as évekből. Az biztos, hogy Jusztiniánusz olyan germán népességet telepített, amelyik vállalta a határvédelmet. Az V—VI. századi leletek elterjedése alapján feltételezhető, hogy a kasztrum eredeti nagyságát megfelezték vagy megharmadolták. Ez mind a dunai limeszen, mind pedig a rajnai limeszen egy ismert dolog, és így védhető területet kaptak, ami a dunai limeszen más kasztrumokban is megfigyelhető. A Ledarata Szerbjuram kasztruma és a Taliata Veliki Gradac nevű kasztrum, szintén hasonló nagyságú. 568-ban a Kárpát-medence területére az avarok telepedtek be, akik dél-keleti irányban Balkán felé, egészen 626-ig Konstantinápoly ostromáig számos hadjáratot folytattak. Ezek bevezetőjeként az 580-as években az Észak-Balkán két legfontosabb bizánci erődjét, úgy mint Szirmiumot és Szingidunumot foglalták el. Szirmiumot háromszor ostromolták meg és foglalták el, míg végleg elesett 582-ben, 584-ben és utoljára a 610-es évek eleján. A 610-es évektől egészen 878-ig következik a vár történetének sötét korszaka, amikoris sem az írott források, sem pedig a régészeti adatok nem adnak elég információt arról, hogy mi történt a vár területével. Úgy tűnik, hogy az avarok nem szállták meg, viszont a Száva és a Duna túlpartján, tehát Zimony, Pancsova területén igen jelentős avar megszállással számolhatunk, mind a két helyen öt-öt avar temetőt sikerült feltárni. A következő adat Belgrádról 878-ból származik, amikoris VIII. János pápa egyik levelében, amit Borisz cárhoz írt, bolgár püspöki székhelyként sorolta fel. Ez annyit jelent, hogy időközben a bolgárok foglalták el, feltehetően a IX. század elején. Ugyanakkor egy következő adat szerint 885-ben Ciril és Metód Moravia felé tartván, Belgrádon is áthaladtak. A következő jelentős adat a vár középkori magyar neve, a Nándorfehérvár. Latin nevén Alba Bulgarika, világosan tükrözi azt, hogy a magyarok X. századi honfoglalása idején bolgár kézben volt és tulajdonképpen egészen a bizánci birodalom renovációjáig, tehát vissza a bizánci visszafoglalásig, 1018-ig bizánci kézben is maradt. Mit tudunk ebből régészetileg rögzíteni? Sajnos a későbbi átépítések miatt nagyon keveset. Az északkeleti sarokban, tehát a későbbi fellegvár területén sikerült IX. századra keltezett kerá-