Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Ágostházi László: Romok védelmének néhány sajátos kérdése. A falkoronák védelméről és a védőtetőkről

A már említett anyagválasztékbeli és formai, a méretekre vonatkozó mérlegeléseken túl gondolni kell arra is, hogy a nagyméretű szerkezeteket már alapozni, illetve rögzíteni kell s nem jó, ha ez a munka a megőrzendő maradványokat pusztítja—rongálja. Ám ezek okozzák általában a kevesebb gondot. Az állandónak szánt védőtetőknek nem csak funkcionális, hanem didaktikai feladatot is teljesíteni kell: összhangban kell lenniök a korabeli ábrázolások alapján kikövetkeztethető hajdani megjelenéssel. Sok figyelmet, gondos kutatást, alapos feltárást és ne tagadjuk: sok tervezői felkészültséget és tehetséget igénylő feladat ez. Magyarországon számtalan kísérlet történt — első sorban hajdani várainknál — az egykori megjelenésre utaló kiegészítő és védő felépítmények megalkotására. E folyamatot mintegy előkészítették azok a megfontolások, amelyek a diósgyőri vár helyreállítását kísérték, részben csak mint terev, részben meg is valósulva. Legelső ilyen szellemben megvalósult védőtető a sümegi vár Kövess-bástyáján létesült még a 70-es években. Említésre méltóak azok a kísérletek is, amelyek eredményeit — több időszakban építve — az egri és a visegrádi vár maradványainál láthatunk. E példáknak az a közös jellemzője, hogy az eredeti állapot pontos ismerete híjján igyekeznek semleges, nem hivalkodó, az összképpel harmonizáló eszközöket igénybe venni egy hajdan volt megjelenésre történő utalásként. Azt hiszem, hogy e megoldások a műemléki hitelesség, a helyreállítások szakmai korrektsége szempontjából nem kifogásolhatóak. Sajnos nem lehet hasonló dicsérő szavakat mondani egy másik vár, a kisvárdai esetében. Itt a '70-es években a teljesen elpusztult épületrészek kontúrjainak érzékeltetésére szakszerű régészeti feltárás után a körítőfalakat mintegy 3 méter magasra felfalazták. Minden tekintetben elfogadhatatlan, hogy e falakra később — pusztán a használhatóság vélt előnyeiért — tetőt emeltek, mely sem elhelyezkedésében, sem formájában nem megfelelő s így a szemlélő megtévesztésére alkalmas. Természetesen Magdyarországon nem csak a várromoknál találhatunk figyelemre méltó példákat a védőtetők megoldására. A somogyvári 13. századi bencés apátság tiszteletre méltó méretű rommezején barangolva a kolostor kerengőjének sarka az a pont, ahol a rekonstruált oszlopokat, íveket és a föléjük emelt védőtetőt szemlélve a látogató meg tudja sejteni a hajdan volt megjelenés méltóságát, gazdagságát, megérti a maradványok mondanivalóját és ha teljes mivoltában nem is láthatja, de legalább érzékelheti a középkori alkotás nagyszerűségét. Én azt hiszem, ez a példa lehet az, amire szívből mondhatja laikus és szakember egyaránt, hogy ez az igazi, az értelmes, a nemes feladatát betöltő műemlékhelyreállítás. Noha már nem tekinthető védőtetőnek, inkább védőépületnek, de magatartásában, gondolkozásmódjában mégis olyan példát szeretnék befejezésként bemutatni, amelyek megítélésem szerint az iméntinél, a somogyvárinál is nagyobb jelentőségű. A Baláca-pusztai hatalmas római villaépület védőtetejére gondolok, mely szellemes megfogalmazásával már nem csak védelmet nyújt az épületmaradványoknak, hanem érzékeltetni tudja azt is, ami a romoknál elveszett: a belső terek hatását. Ez az alkotás nem csak véd, de eredményesen ifnormál is! Úgy hiszem, ez az a csúcs, amit csak nagyon kevesen tudnak a konzerváló építészek közül elérni, de amely felé törekednünk kell.