Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Ágostházi László: Romok védelmének néhány sajátos kérdése. A falkoronák védelméről és a védőtetőkről

hogy az így kialakuló látvány milyen mértékben igyekszik a hajdan volt állapot érzékeltetésére. E rendkívül kényes folyamat részleteinek tárgyalása nem feladatom. Inkább az elmúlt évtizedek konzerválási tapasztalatai alapján a falkoronavédelem néhány fontos gyakorlati alapelvét — ha tetszik, szabályát — szeretném összefoglalni. Ezek megítélésem szerint az alábbiak: — a romfalak esetében minden beavatkozást úgy kell megválasztani, hogy az ne változtassa meg a védeni szándékozott maradvány kémiai és fizikai állapotát — káros minden olyan beavatkozás, amely gátolja a falazatban lévő nedvesség szabad vándorlását és a felületeken történő szabad elpárolgását — alacsony falmaradványok teljes pusztulását eredményezheti azok teljes felületű vízzáró lefedése, pl. betonnal, cementhabarccsal — káros és esztétikailag sem kívánatos a falazatok felületének cementhabarccsal történő hézagolása — a falazat hiányait, fészkes kiromlásait pótló kiegészítő falazások kő-, tégla- és habarcsanyaga egyaránt azonos vagy közelálló legyen az eredeti falazat kémiai és fizikai tulajdonságaihoz — az eredeti vagy a kiegészítő falazatok felső felületét domborúra vagy lejtősre kell kialakítani s a hézagoló habarcsot a falazóelemekkel (kő, tégla) vízzáróan és tömören össze kell dolgozni. Egyszerű, józan szabályok ezek, amelyekhez fegyelmezett technológiáknak kell csatlakoznia. Csak így lesz az eredmény hosszú távon is tartós, időtálló. A budapesti Flórián téren 1984-ben készült el a forgalmi csomópont kiépítése kapcsán feltárt római épületemaradványok konzerválása, kiegészítése. Az eltelt több mint 10 esztendő jó alkalom arra, hogy röviden mérlegre tegyük az ott végzetet munka eredményeit, tanulságait. m. Védőtetők A különféle módon alkalmazott védőtetők a romfalaktól távol tartják legalább a nagyobb rosszat, a csapó esőt. így a maradványoknak már csak a talajnedvesség káros hatásaival kell megküzdeniök. A védőtetőknek ez a nagyjelentőségű szerepe. Ugyanakkor alkalmazásuk esetén számolni kell azzal, hogy a szabálytalan kontúrú, romantikus összhatású romfalak felett és között merev, szabályos formákkal jelennek meg, amelyek látványa alig, vagy csak nagyon nehezen hangolható össze a terület megszokott képével. E negatív tényezők gondosan mérlegelt nagysággal és formákkal, jól választott anyagokkal finomíthatóak. A védőtetők alkalmazásának gondolata sajátosan rokon a köztéri szobrok fölé helyezett különféle formájú védőernyőkével. Érdekes módon a szomszédos országokban ez a védelem gyakori^ de Magyarországon én csak egyetlen ilyen példát ismerek, a mohácsi Szent Antal szobrot. Általában egyszerűek és méreteik miatt is semlegesek azok a védőtetők, amelyek kisebb építészeti részleteket, esetleg kőtárak szabadba kerülő darabjait igyekszenek védeni. A formai és látványbeli gondok ott jelennek meg határozottabban, ahol a védőtetőnek egész helyiségek vagy helyiségsorok megmaradt falait, helyreállított boltozatait kell védeniök. Ha ezek csak ideiglenesen létesülnek, csak a helyreállítás vagy konzerválás megtörténtéig van szerepük, különösebb formai megfontolásokkal általában nem kell számolni. Természetesen ekkor is fontos szempont, hogy a romterület látványát túlzottan ne zavarják. Az állandónak szánt védőtetők esetében a tervezői munka nagyon sok megfontolást igényel.