Varak és kastélyok (A 25. Egri Nyári Egyetem előadásai 1995 Eger, 1995)

Előadások: - Ágostházi László: Romok védelmének néhány sajátos kérdése. A falkoronák védelméről és a védőtetőkről

ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ A FALKORONÁK VÉDELMÉRŐL ÉS A VÉDŐTETŐKRŐL (A romok védelmének néhány sajátos problémája) I. Bevezetés Az Egri Műemlékvédelmi Nyári Egyetem ez évi témája — a várak, várkastélyok — itt, Magyarországon az általános műemlékvédelmi jelentőségen túlmutató hangsúlyt is kap, mivel: 1. Magyarországon a várak, várkastélyok a magyar történelem eseményei következményeként többségükben ún. ,,holt" emlékek, romok. Közel 500 emlék ez, az összes védett alkotásnak mintegy 5%-a. 2. Közép-Európa e területének klimatikus adottságai következtében gyakori, hogy egyetlen tél során akár 40—50 alkalommal ismétlődik a romfalak átfagyása, majd újbóli kiengedése és nem ritka az sem, hogy a fal egyik oldalát a nap felmelegíti, míg az árnyékos oldal fagyott marad. Önök nagyon jól tudják, hogy az ilyen meteorológiai hatások milyen következményekkel járnak. Előadásomnak nem célja az, hogy a romfalakkal kapcsolatos minden részfeladatról szóljak. Pusztán utalásul mégis említenem kell néhány szempontot, amelyeket megítélésem szerint a romokkal kapcsolatos beavatkozások eldöntésekor mérlegeim kell. Az alábbiakra gondolok: — nem egy esetben a romok elvesztették hajdani megjelenésüket meghatározó tömegük akár 80—90%-át is, így alig-alig utalnak eredeti látványukra — az előbbi adottságból következően a romok „megértése", egykori megjelenésük elképzelése gyakran még a szakemberek számára is alig megoldható feladatot jelent — a romok konzerválása—védelme a magyarországi klimatikus viszonyok között alig képzelhető el bizonyos mértékű kiegészítések nélkül, amelyeknek egyúttal az eredeti állapot megértését is segíteniük ekll — pusztulásukkor a romokkal „megállt az idő", így kevesebb építési átalakítás nyomait hordozzák, mint az élő emlékek, ámde legtöbbször amazokét is messze meghaladó körültekintéssel és gondossággal kell a kutató régésznek és művészettörténésznek, a konzerváló építésznek munkája során eljárnia. E néhány általános szempont felvetése után térek rá előadásom lényegére. II. Falkorona-védelem Közép-Európa területén a romfalak legkézenfekvőbb védelmét az jelenti, ha az időjárás káros következményeitől lehetőség szerint megóvjuk őket. E cél érdekében a falkoronát vagy önmagában konzerváljuk, vagy valamilyen mértékű ráfalazást készítünk. A két megoldás közötti választás, illetve a ráfalazás mértékének meghatározása tervezői döntés kérdése annak függvényében,